Orbán nem érez magában elég képességet ahhoz, hogy egy jövőbeni nem várt terrorveszély esetén meggyőzze a kormányzati és parlamentáris hatalom akkori képviselőit a szükséges teendők helyességéről, és maga mellé állítsa őket, így hát kezdeményezte, hogy teljhatalmat kaphasson egy általa terrorveszélyesnek mondott majdani helyzet esetére. (E kezdeményezéshez most még elég képessége van talán, de ezt a potenciált befőttként el kívánja tárolni az olyan időkre, amikor már nem lesz.)

Van két érvem, hogy miért lenne helytelen, ha ezt a teljhatalom-lehetőséget megkapná.

Egy. Tóbiásra lehet bármit mondani, lehet szeretni, vagy gyűlölni, tetszés szerint. De mégiscsak egy képviselőről van szó, aki emberek adott csoportját hittel, esküvel és meggyőződéssel képviseli, még ha nem is a nyájas olvasó ízlése szerint. Amit vele tettek minap, az olyan alattomos, gyáva, nemtelen és gusztustalan támadás volt, amilyet még a hiéna sem csinált a sivatagi sóban. Akik ezt tették, kiválóan méltók minden megvetésre (még Gulyás képviselő és egyéb fideszesek szerint is).

Nagyobb baj, hogy e döntés ugyanannál az asztalnál született, ahol majdan dönteni fognak a terrorveszélyes helyzet megállapításáról és kihirdetéséről. És mint ahogy a Tóbiás elleni támadás eldöntésénél sem ült az asztalnál egyetlen úriember sem, aki megálljt kiáltott volna, úgy a terrorveszély bármikor megállapítható, valós vagy sugalmazott eseténél sem fog ülni. De hiéna igen! Ezután pedig jöhet a teljhatalom. Azoktól, akik szerint a politika lényege a pillanat uralása.

Kettő. Engedjük meg az a feltevést, hogy Orbánnál erkölcsösebb, bölcsebb és keményebb fickó nincs a láthatáron: bízhatunk benne, tuti, hogy nem él vissza az alkotmánymódosítással ölébe hulló teljhatalmi lehetőségekkel. Rendben.

A rendszerváltás óta azonban mégiscsak kormányfői tisztségre jutott Antall, Horn, Medgyessy, Gyurcsány és Bajnai is, pedig mindvégig ott volt lehetőségként a kormányfőség etalonja, Orbán is. (Ugyebár a lista kellően sokkoló, akár Orbán-hívő, akár ellenzéki is az ember.) A történelem logikája szerint valószínűleg lesz olyan időszak, amikor újfent más személy lesz a miniszterelnök, nem Orbán. Lehet népnemzeti, de lehet liberális vagy balos is, ahogy a fenti történelmi példa is mutatja. Nos, akkor majd valóban mind elégedettek leszünk azzal, hogy teljhatalmi lehetőséget adtunk a miniszterelnöknek, csak azért, mert az alkotmánymódosítás pillanatában aktuálisan Orbán volt a főnök? Ha esetleg akkor majd, egy hitványabb miniszterelnök alatt (hiszen csak az jöhet), már nem fogjuk tudni a fogkrémet visszanyomni a tubusba.

…

Egyébként, ha biztosak vagyunk abban, hogy Orbán ezzel soha nem élne vissza, és csak a magyarok biztonságát védené a teljhatalom-lehetőséggel, akkor meg adódik a kérdés: miért CSUPÁN terrorveszély esetére adjunk lehetőséget neki?