Arra jutottam...

köz+gondolkodás

Néhány gondolat a Hableány tragédiájáról és a hajózási szabályokról

2019. május 31. 11:42 - csonka balázs

A hajózási szabályok nehezebb műfajt képviselnek, mint a közútiak. A vízen nincsenek sávok, viszont van sodrás, szél, és a szereplők között is igen jelentős különbségek vannak, meghajtásra, méretre vonatkozóan. A baleset utáni helyszínelés is értelemszerűen jóval nehezebb.

Annyit tudhatunk az eddig közzétett felvételek alapján, hogy a szállodahajó vagy (1) látta a Hableányt, és meg kívánta előzni, vagy (2) egyáltalán nem látta és csupán haladni akart előre.

Ha látta, akkor azt kell tudni, hogy a hajózási szabályzat szerint az előzést végző hajónak meg kell győződnie arról, hogy e manőver biztonságosan végrehajtható. Ha az előzés az előzött sebességének és menetirányának megváltoztatása nélkül megvalósítható, az előző hajónak nem kell hangjelzést adnia.

Fontos, hogy a két hajó között kommunikációnak kell lenni, és az előző hajónak meg kell bizonyosodnia arról, hogy az előzendő hajó érti-e a ő szándékait.

Ha az előzésnek csak azzal a feltétellel lehet helye, hogy az előzendő hajónak meg kell változtatnia menetirányát, vagy kétség merül fel annak tekintetében, hogy az megértette-e az előző hajó szándékát és ez az összeütközés veszélyéhez vezethet, az előző hajó köteles megfelelő hangjelzéseket adni.

Ha az előzendő hajó teljesítheti az előzni szándékozó kérését - szükség esetén ellenkező irányba kitérve - elegendő helyet kell adnia a kért oldalon és szintén köteles előírt hangjelzéseket adni.

Ha az előzni szándékozó előzési szándékát fenntartja, újfent hangjelet kell adnia.

Ha az összeütközés veszélye miatt az előzés lehetetlen, az előzendő hajó köteles öt rövid hangjelet adni.

A jelenlegi adatokból nem tudni, hogy ezek a jelzések megtörténtek-e.

Az alábbi verziók jöhetnek szóba:

A Hableány látta a mögötte érkező szállodahajót, de valamilyen okból azt remélte, hogy az helyet ad neki a hídpillér mellett, korrigálva a saját útját és csökkentve a sebességét, és így a Hableány el fog férni. A Hableány kormányosa azt hitte, hogy látja őt a szállodahajó.

A szállodahajó viszont vagy nem látta, vagy csak későn észlelte a Hableánynak ezt a szándékát.

Az is lehet bizony, hogy egyik hajó sem látta a másikat egyáltalán! A Hableány csak az ütközéskor vette észre a szállodahajót, vagy előtte legfeljebb néhány másodperccel, amikor már kimanőverezhetetlen volt a szituáció.

Ez utóbbira lehet abból következtetni, hogy nem történt a részéről olyan jelzés, amivel a szállodahajót figyelmeztette volna a saját útjogára. (Legalábbis egyelőre nem hoztak ilyen jelzést nyilvánosságra.)

Sajnos mindegyik esetben hibás mindkét kormányos. A különbség a vétkességük egymáshoz való arányában áll.

A hajózásban haváriaveszély (bármilyen vészhelyzet) esetén mindig mindenkinek mindent meg kell tennie ennek elkerüléséért, tehát az útjoggal rendelkezőnek is kötelessége lenne úgy navigálni, hogy az esetleges önhibájából szorult helyzetbe került, vagy másnak vészhelyzetet okozó hajónak is teret ad. (A közúti közlekedésben is egyébként.)

Itt az alapvető baj az volt, hogy manőverezési képességen belüli veszélyesen kis egymás közötti távolság alakult ki, amin belül lehetetlenséggé vált arról meggyőződni, hogy kölcsönösen látják-e és értik-e egymást a hajók, reagálásképesek és reagáláskészek-e egymás várható (vagy nem várható) manővereire, és megfelelően kommunikációképesek-e. Ennek elvétése kölcsönös hiba, halálos baleset okozásánál sajnos kölcsönös bűn.

Ha a szállodahajó kormányosa észlelte volna a balesetet, akkor azonnal le kellett volna állítania a hajtóművét (a vízben tartózkodók védelmében), a sodrás miatt azonnal horgonyt kellett volna dobnia azon az oldalon elöl, amelyik a süllyedő hajótól távolabb van, mentőeszközöket kellett volna dobáltatnia a vízbe, maximálisan kivilágíttatnia magát és lehetőség szerint a környező vízfelületet. Azonnali vészjeleket leadni minden szóbajöhető módon: rádión, telefonon, hajókürttel, kiabálással. Ezeket a vészjeleket mindenkinek: hajósnak, gyalogosnak, mentődiszpécsernek egyaránt azonnal észlelni kellett volna.

Ebből egy sem történt meg a jelenlegi ismereteink szerint. Így arra lehet következtetni, hogy a szállodahajó kormányosa az egészből nem érzékelt semmit. Ez önmagában felróhatóságot jelent, függetlenül attól, hogy a Hableány kormányosa miért került hozzá túlságosan közel (habár elvileg útjoggal rendelkezve).

Fontos, hogy ez a helyzet az első blikkre felállítható helyzetértékelés, amit akár aprónak tűnő körülmények (pl. műszaki hiba, extrém vészhelyzet uszadék miatt, stb) is alapvetően megváltoztathatnak. Az ítéleti bizonyosság – ha egyáltalán elérhető lesz valaha is – akár évek hosszú adatgyűjtő és értékelő munkája után alakulhat ki.

(Szubjektív véleményem az, hogy a Duna budapesti szakasza elbírná az esti sétahajózások eddigi kapacitását és sűrűségét is, de a szabályok következetes betartása és betartatása lenne szükséges, esetlegesen azok szigorítása sebességkorlátozásokkal, a szűkülő helyeken az előzések megtiltásával. Nem lenne szükséges a szállodahajók azonnali kitiltása – szerintem.)

(Update 2019.06.01. 13:00: Egy nyilvánosságra hozott felvétel szerint a szállodahajó az ütközés után nem sokkal hátramenetbe kapcsolt, és visszatolatott a helyszínre, de azután szinte azonnal tovább is ment.)

(A cikk szerzője ügyvéd, gyakorló hajós.)

hableany.jpgKép: youtube.com - index.hu

komment
süti beállítások módosítása