A modern ember már majdnem kiirtott az életéből minden kényelmetlenséget, ami a boldogsághoz vezető úton őt zavarná. Az egyik ilyen utolsó fránya kellemetlenség az óraátállítás, ami régen az élet természetes alkatrésze volt ugyan, de mára a kényelmes életre leselkedő legnagyobb veszélyek egyikévé nőtte ki magát.
A gyanútlan ember zsebre tett kézzel sétálgat az utcán, halkan dudorászva, amikor egyszercsak hátulról, mint a tigris, ráront – az óraátállítás!
Emberünk – ha egyáltalán túléli ezt a támadást – hetekig nem tér magához! Sőt, tessék csak megnézni a tévében kéjjel nyilatkozó háziorvosokat, egyes emberek hónapokig tartó traumát szenvednek el. „Idegrendszeri panaszokat okoz” – mondják joggal a komoly szakemberek, az olvasószemüveg fölött kipillantva a riporter felé. A nyakban fonendoszkóp.
És ez mind nem elég!
Az óraátállítás az utóbbi időben elszaporodott, és visszatérően támad, évente – nem tévedés – egy alkalommal! (Ősszel nem támad, hanem visszahúzódik, akkor egy órával többet aludhatunk, szóval az nem számít.)
Ez a helyzet borzasztó, szörnyű és rettenetes egyben. (Ha egy szóban szeretnénk jellemezni, akkor a „bornyűletes” lenne a helyes kifejezés.)
Nyilvánvalóan sokkal több és jelentősebb kárt okoz az óraátállítás, mint a kora reggel ütvefúrózó hülyeszomszéd, közeli hajnali csahos eb, hülye kukorékoló falusi kakas, vagy az idióta, magára dörgéssel figyelmet fölhívó nyári hajnali zivatar. Más szóval az élettel járó természetellenes kellemetlenségek. (Arról már nem is beszélek, hogy nulladik óra. Vagy hajnali mentőautó. Vagy csecsemő a lakásban.)
Mit lehet tenni? Mert nyilvánvaló: valamit tenni kell!
Az emberiség – hasonlóan a brexithez – alaposan és mélyen elgondolkodik a problémán, bevon politikusokat, akik az élére állnak az Ügynek, és harcol. Harcol, ha kell, körömszakadtáig azért az évi egyetlen megnyomorított óráért.
Az emberiség ugyanis legyőzte a pestist, a kolerát, a gyermekbénulást, a kanyarót (majdnem), a fasizmust és a kommunizmust (még majdnemebb), az atomfegyvereket és a nemi elnyomást (ja, azokat nem), és íme most: harcba száll az óraátállítás ellen!
Nincs kétség, az emberiség összeszedi szellemi erejét, és kioperálja magából az óraátállítás tumorát.
Miként a brexit előtt, most is tudjuk, milyen áron. Most is felelősen végiggondoljuk. Igen, sokat beszélünk és írunk arról, mi lesz. Még egyszer, igen: a következmények felelős vállalásával.
Ha a téli időszámítás marad, akkor tisztában vagyunk vele, hogy nyáron majd’ két hónapig már hajnal négykor világos lesz! Lesz olyan időszaka a nyárnak, amikor már fél háromkor pitymallani kezd! Bizony! De cserébe este jó hamar sötét lesz majd, a legvilágosabb nyári nappalon is már fél kilenckor besötétedik. Viszlát, hosszú nyáresti világosságok! Augusztusban fél nyolckor már megy is szépen lefele a Nap.
Ha a nyári időszámítás marad, akkor igen, pontosan tudjuk, hogy telente egy-két hónapig töksötétben fogunk dolgozni és iskolába járni. A párás, ködös reggeleken csak fél 9 után lesz embernek való világosság. Sötét lesz a reggeli csúcsforgalom idején. Nem, biztosan nem lesz emiatt több baleset, ideges, álmos, depresszív ember. Cserébe a Nap 4 helyett akár délután 5-ig is pislákol majd, ami – ugye – mekkora nyereség! Olyan sötét lesz majd minden normális iskolai első órán, mint manapság a nulladik órákon! És a nulladik órákra olyan korán kell majd kelni, mint most a mínusz egyedik órákra! Hónapokig!
Mi sem természetesebb, hogy összevissza időzónák alakulhatnak így ki a – mondjuk – nyári, korábbi időt használó Ausztria, a télit használó – tehát időben később járó, bár hamarabb sötétedő – Szlovákia között, mi pedig majd – végre – nemzeti sorskérdést csinálhatunk abból, melyikhez is csatlakozzunk.
Vagy télen csinálhatjuk azt is, hogy az iskolákba, munkahelyekre később kell bejárni. De csak télen! Nyáron pedig pont, hogy hamarabb! Óra szerint. Gyönyörű lesz. Lényeg, hogy összevissza legyen: csupán bizonyos munkahelyek, bizonyos iskolák esetén. Ebben az esetben meg pont az óraátállítás-zűrzavar lesz az alaphelyzet. És a hivatali órák külön-külön állítgatása mennyivel szebb lesz, mint a Nagy Óraátállítás.
Az emberiség – látjuk a brexiten is – nem hülye, hogy hübelebalázs módjára, elhamarkodottan döntsön! Ez is, kérem, alaposan át van gondolva.
Ugyanaz a logika. Éljen a brexit, és le az óraátállítással. Kérjük a jussunkat: a régi büszke brit politikát, és az egyórai nyugalmunkat. Ésszel előre!
Meg leszünk elégedve az eredménnyel. Mind.
