A nyugat-európai ember, ha valamely okból kíváncsi a fertőződöttségére, akkor időpontot kér, kap, tesztállomáshoz megy autóval, ott sorban áll, szintén autóval, nem vegyül másokkal, letesztelik, miközben ki sem száll az autójából, majd hamarosan e-mailen hivatalos teszteredményt kap. Ingyen. Hetente többször is, ha kell.

És óvatos nyitást is kap, ahogy most látjuk. Óvatosat.

Mi itthon pedig viharos gyorsaságú nyitást kapunk, lóversenyt, mikorra lesz meg a mennyi, ezzel együtt pedig egy meg nem magyarázott helyzetet arra, hogy milyen jogai lehetnek majd az oltottaknak, és milyenek (nem) az oltatlanoknak. Hogy ez diszkrimináció-e vagy sem. Alkotmányos-e vagy sem. (A régi jó hatalomtechnikai trükk: oszd meg és uralkodj!)

Pedig egyáltalán nem kellene különbséget tenni az oltott és oltatlan emberek jogai között. Csupán azt kellene kimondani, hogy a két oltás utáni védettség (=vérben lévő ellenanyag-tartalom) legyen azonos értékű a negatív teszteredménnyel. Aki nincs oltva, mindegy, milyen okból, és így nincs oltási igazolványa, az mutathasson föl negatív teszteredményt.

Azaz a nyitás utáni lehetőségekből azonosan részesülhessen igazolással rendelkező oltott személy, vagy negatív teszteredményű oltatlan. Diszkrimináció mentesen ülhessenek együtt a jognak asztalánál.

Ehhez persze tömeges és ingyenes tesztelési lehetőségekre lenne szükség. 

Utóbbi jóval ésszerűbb lenne, mint vállalni a diszkrimináció miatti értelmetlen társadalmi feszültséget.

(Rajz: csonka balázs)