Ma nagyon közel kerültünk ahhoz, hogy a Parlamentben tettlegességre kerüljön sor. (A jelen írás időpontjában, szerda délben éppen majdnem-bunyó van odabent. Botrány van, de remélem, tettlegesség nem lesz.)
Ukrajnában, Dél-Koreában láttunk már verekedést is, a híroldalak a "napi vicces érdekes" rovatokban hozták le az efféléket, jellemzően metsző éllel.
De vajon nálunk volt-e már ehhez hasonló?
Nos, igen, sőt, ennél durvább helyzetnek is szemtanúi lehettek az Országház falai.
1904-ben ugyanis a kormányzó Tisza István miniszterelnök igen erőszakosan és cudarul lépett fel a vele egyet nem értőkkel szemben, az ellenzéket lenézte és ott szívatta, ahol tudta. Nagyon tehetséges volt ebben a műfajban. Remek partnere volt Perczel Dezső házelnök is. Ez egyik trükkös szavazás (az úgynevezett zsebkendőszavazás antidemokratikus csínye) után az ellenzéki képviselők nem bírták tovább, és 1904 december 13-án gyakorlatilag szétverték a berendezést. A bútorok darabjaival még a házőrségre is rátámadtak.
Ne feledjük, ez még az ántik, díszmagyaros, úri világban történt.
A tarka ellenzék ezt követően szövetségre lépett, a kormányzó Szabadelvű Párt szétszakadt, Ferenc Jóska királyunk érzékelte a zűrzavart, és föloszlatta a Parlamentet. A frissen kiírt választásokon a kormány kisebbségbe került, azaz megbukott. (Sajnos a belpolitikai válság nem oldódott meg hosszabb távra, de ez már egy másik történet.)
Csak úgy mondom. Tanulságot nem vonok le.
Ép padsorok
(A kép forrása: nemzetfotere.hu)