„A történelem oktatásának elsődleges célja szerintem öntudatos és büszke magyar polgárok nevelése. (…) Általános iskolában kizárólag magyar történelmet tanítanék, egyetemes történelmet pedig csak annyiban, akkor és azt, ami a magyar történelem szempontjából releváns. A magyarság érdekeinek érvényesítését, érdekképviseletét használva mérceként” – írja Schmidt Mária, a tudás letéteményese itt. (Kiemelés az eredetiben is.)
Igaza van. Én itt nem is állnék meg, nem hagynék félmunkát.
Merthogy kacsacsőrű emlősmarhaság? Kenguru? Mi közünk hozzá? Én kizárólag magyar biológiát tanítanék, úgymint: mangalica, szürkemarha, ponty, sügér. Gyík. Gyökér, tuskó. A legyet és a kukacot ki is hagynám, mert az öntudathoz, büszkeséghez nem kell, mégha magyar is lenne.
Curie? Mengyelejev? Ne hülyéskedjünk! Előtte talán nem volt itt oxigén (azazhogy savanyúsági matéria)? Vagy víz? De volt, mégpedig itt volt a legjobb. Magyar kémiát! Nem cink, hanem horgany, nem bór, hanem büzeny, nem kalcium, hanem mészeny, nem kén, hanem büdöskő.
Magyar fizikát, Eötvössel, Szilárddal, Gábor Dénessel. Jedlik Ányos még mehet, mert szódavíz, az hungaricum, de Newton már inkább ne, Einstein meg pláne ne. Tudjukmiért ne.
A zsúl, pászkál, kúlomb ökörség, a kiló maradhat, legyen újra akó, arasz meg mázsa, pláne rőf, a mol meg legyen mol-vidi.
Magyar rajzot. Digó rönészansz? Görög oszlopfők? Pompei-i mozaikok? Nehogymá’! Magyar tájat, magyar ecsettel. Bús magyar sors! Magyarok bejövetele! Rendelnék is egy körképet a migránsok be nem jövetele témájában. Aba, Iványi és Rónai lehet, mert magyar, de Novák, Grünwald és Rippl nem, mert nem magyar.
Színmagyar testnevelést, lovasíjászattal, zsákbanfutással, Csele-patak átugrással. Leszerelni a liberális kosárlabdapalánkokat, amikből fogathajtó-akadályokat kell építeni. Mellső középtartás, törzshajlítás, kismacskaugrás mehet, de a diszkosz nem magyar: tiltanám.
Magyar földrajzot! Hadd higgye a gyerök, hogy ha a szélére megy, leesik. Mátyás király Gömörbe’.
Bétóven? Mócárt? Ne hülyéskedjetek! Vikidál, Pataki, Nagy Feró. Rózsi, Ákos. Bőség kosara.
Az arab számokkal is kéne valamit csinálni, nemvitás. Magyar matekot, okosba, főnök, okosbaaaaaa...
És mindezt rovásírással.
Az osztályfőnökiket viszont kiemelt nemzetstratégiaiba emelném, öntudat, büszkeség, mint fent. Esetleg ellenőrzötten, irányítottan, mert az életre nevelünk.
(csb)
