Foglaljuk össze, mit is üzen nekünk Orbán Gruevszki befogadásával?
- Mindenekelőtt azt, hogy ő úgy gondolja, hogy akinek egy adott bírósági ítélet nem tetszik, az nem köteles azt betartani. Ha bizonyos trükkökkel el lehet szökni egy bíróság döntése elől, akkor ezt – Orbán szerint – helyes megtenni. (Pedig jogerős ítélet ellen megszökni helytelen.)
- Gruevszkit egy viszonylag alapos bírósági eljárás végén ítélték el, amely során aprólékosan elemezték bizonyítékokat. Orbán azonban azt mondja, hogy nem az számít, hogy ezeket részletesen elemezték, hanem az, hogy neki mi a véleménye. Magyarul: Orbán okosabbnak gondolja magát egy külföldi, aprólékos munkát végző, erre specializálódott jogi szakértői csoportnál. (Pedig nem tud többet az ügyről.)
- Adott egy jogi helyzet. Adott egy bírósági döntés, miszerint Gruevszki bűnös, akit azonban Orbán segít, nemcsak a fentiek miatt, hanem elsősorban azért, mert a barátja Ebből az következik, hogy aki Orbánnal vagy egy barátjával jogi konfliktusba keveredik, az semmiképpen nem nyerhet, függetlenül az igazságtól. Még akkor sem, ha külföldön alakul ki a vita. (Pedig a jognak pártatlannak kellene lennie.)
- Orbán igazságtalan, és ezt gőggel, büszkén hirdeti. Itthon hangosan védi a „szuverenitást”, és egy konkrét jogi ügy miatt habozás nélkül beleavatkozik Macedóniáéba. (Pedig egy miniszterelnöknek igazságosnak kellene lennie.)
- Ha egy magyar kerül bajba külföldön (és a jelen pont esetében mindegy, hogy csupán lerobban az autója vagy éppenséggel bűncselekményt követett el), a legritkább esetben sem hozzák haza diplomáciai autókkal. Az, hogy ezt egy külföldinek megteszik, de egy magyarnak nem, az sima hazafiatlanság. (Pedig egy miniszterelnöknek mindenekelőtt hazafinak kellene lennie.) Ön – magyar állampolgárként – milyen helyzetet tud elképzelni a saját életében, amiért megindulnának a diplomáciai járművek Önnek segíteni?
- Bizonyos kérdésekben nem kell felelősséget viselni, sem neki, sem a védenceinek. (Pedig egy miniszterelnöknek etikusnak kellene lennie.)
- A jog nem vonatkozik mindenkire ugyanúgy. (Pedig ez lenne a legalapvetőbb jogi elv. Orbán: jogász.)
Mit tesz tehát az igényes úri magyar közönség egy emberrel, aki vállaltan és megüzenten jogi elveket tapos lábbal, gőggel tekint más emberekre és munkájukra, részrehajló, igazságtalan, hazafiatlan és etikátlan?
Az empirikus kutatások szerint: semmit.
Kisebbségben vagyok, tudom, de leírom: a jogi elvek lábbal taposása, a gőg, a pártos részrehajlás, az igazságtalanság, a hazafiatlanság és az etikátlanság helytelen. A társadalom hanyatlásához vezet ezek helyesnek beállítása.
