Volt egyszer egy család: anyuka, apuka, három gyerek. A fiatalok nem azért vállalták a gyerekeket, hogy támogatásban részesüljenek, hanem azért, mert így tervezték az életet. Építettek hát egy kis házat, abban laktak.

Egy napon az apuka váratlanul, tragikusan meghalt. Hátramaradt a szomorú fiatalasszony, a két iskolás fiú és az óvodás korú kislány.

A fiatalasszony dolgozott (vö: keményen dolgozó kisember), és közben lefolytatták a nem egyszerű hagyatéki eljárást. Így aztán a ház tulajdonosai örökösként 1/6-1/6-1/6-od arányban a gyerekek lettek, a többi a fiatalasszonyé. A házat azonban nem tudta már így fenntartani, és hát bizony a szomorú emlékek miatt is úgy döntött, elköltöznek a kis házból egy másik lakásba.

A házat értékesítette (ez sem volt egyszerű jogi mutatvány), és azt gondolta, hogy itt a lehetőség, otthonteremtési kedvezményt, azaz CSOK-ot felvenni.

A hagyatéki eljárás, az értékesítéssel járó hercehurca és a gyámhatósági eljárás után tehát az anyuka újra nyakába vette a várost, hogy eladó lakást keressen és CSOK igénylést nyújtson be. (Közben dolgozott, és ellátta a gyerekeket, ami neki nem mellékes, csak a mi történetünk szempontjából másodlagos.)

A bankban azonban azt mondták, hogy CSOK-ot nem vehet föl, mert a gyerekei is tulajdonosok lesznek az új lakásban.

Itt biztos valami tévedés lesz, gondolta az anyuka, írt hát egy levelet a Család- és Ifjúságügyekért Felelős Államtitkárságra. Az nem lehet, hogy a jogszabályalkotó pont őt, a fiatalon özvegyen maradt anyukát hagyja segítség (esetünkben a három gyerek után járó 2,2 millió forint) nélkül, miközben a CSOK akár 10+10 millió forint is lehet, ez folyik minden csapból! Hogy van ez? Hozzáfűzte a leveléhez, hogy amennyiben mégiscsak tényleg ez a jogi helyzet áll fenn, abban az esetben a levelét kéri kétségbeesett jogszabály-módosítási javaslatként is kezelni.

Az államtitkárságról hamar válaszolt az irodavezető: „sajnos nem áll módunkban segítségére lenni. Kérem válaszom szíves elfogadását, sajnálom, hogy kedvezőbb választ nem adhattam. Üdvözlettel”…

A fiatalasszony még írt egy levelet, hogy a jövőben várható-e változás, mert a jogszabály-módosítási kezdeményezésére nem reagáltak. Ha várható, az netán lehet-e visszamenőleges? „A családok otthonteremtési kedvezményének, a levelében leírtak szerinti módosítására nem lehet számítani. Kérem válaszom szíves elfogadását. Üdvözlettel” - írták neki hamar.

(A minisztérium a válaszokat doc formátumban csatolta az e-mailekhez, ami önmagában mutatja a szakmai felkészültséget, az élet dolgaiban való jártasságot.)

A fiatalasszony keserűen tudomásul vette (ha már ezt kérték tőle), hogy neki bizony ebben a társadalomban nem jut támogatás, mert az életkörülményei nem illenek bele a jelenlegi politikai kurzus mintázatába. És sajnos ezért nemhogy a 10+10 vagy a 2,2 milliós támogatástól esik el, de a lakáspiacon a CSOK miatt jóval megdrágult lakás árát kell kifizetnie… Éppen, hogy csak azt nem írták neki, hogy vessen magára, amiért megözvegyült.

Ez egy magyar mese. Sajnos ez egy igaz mese.

Egy szomorú mese a melldöngető propagandapolitika árnyékában.

Üdvözlettel.

FRISSÍTÉS 2018. JANUÁR 24-ÉN!
A CIKKEL KAPCSOLATBAN FRISS INFORMÁCIÓK ITT!