Joggal merül föl az emberben, pláne, ha magyar ember, még plánébb, ha a közélet iránt érdeklődő magyar ember, hogy mi a fene (rosseb) ez az illiberális demokrácia, eszik-e vagy isszák.

A válasz egyszerű, és most jól látható, van műszer, mellyel mindez jól megmutatható.

Az illiberális demokrácia lényege az, hogy (1) demokráciának, mi több nemzeti együttműködésnek mondjuk (természetesen hazudjuk), miközben (2) mindannyian csak TALÁLGATJUK, hogy az ország vezető agya mi a repedt fenéről tárgyalt Merkellel, és még inkább miről fog tárgyalni Putyinnal. Még egyszer mondom, mert szeretem ízlelgetni a szót: találgatjuk. (Ízlelgessük: demokrácia-találgatjuk-demokrácia-találgatjuk, satöbbi.)

Na, ez az illiberális demokrácia.

A régi vacak, ügyefogyott (liberáloid) demokráciákban az embernek (választópolgárként is szoktuk nevezni) legalább NÉMI fogalma van arról, hogy a miniszterelnök mit akar, milyen irányban halad, kinek nyal és hova rúg. Szóval az egy vicc, természetesen.

Mindezért, ha valaki azt találná mondani nekünk, hogy az illiberalizmus nem lóf*sz, akkor bizony ezen megjegyzéssel az ember nemigen tudna vitatkozni.

És lőn reggel és lőn este.

Hier, aujourd'hui et demain, je suis Charlie
Yesterday, today and tomorrow, I'm Charlie
Gestern, heute und morgen, ich bin Charlie
Tegnap, ma és holnap, Charlie vagyok

Írások, riportok, értekezések százai foglalkoztak az utóbbi hetekben azzal, hogy a tüntetéseken megjelenő egyre nagyobb tömegben mikor és hogyan fog föltűnni az a személy, aki alkalmas lehet Magyarország vezetésére, Orbán leváltására, az új köztársaság ráncba szedésére.

Pedig a vezetőnek elsősorban nekünk magunknak kell lennünk! A polgári demokrácia alapja az egyéni felelősségvállalás a magunk cselekedeteiért és embertársaink sorsa iránt.

Vajon demokratához méltón viselkedünk a saját feladatainkban? Fölismerjük-e, vállaljuk-e és kijavítjuk-e a hibáinkat? Felelősséggel viseltetünk-e a lakóhelyünk, szomszédaink, felebarátaink és a hozzánk tartozó egyéb közösségek iránt, döntéseink szolgálják-e őket?

Elkötelezettek vagyunk-e az utánunk következő generációk sorsáért?

Gondolkodunk és kérdezünk-e?

Kiköveteljük-e a racionális együttgondolkodást a minket érintő döntésekben? Figyelembe vesszük-e a másokat érintő döntéseinknél a többiek érdekeit, és méltányoljuk-e azokat?

Hirdetjük-e hogy nem lehet olyan politikai formációt hatalomra segíteni, és ott támogatni, amelyik nem alkot programot?

Tisztességre és becsületre tanítjuk-e a gyermekeinket csakazértis? Elmondjuk-e nekik, hogy az ember nem annyit ér, amennyije van, hanem annyit, amekkora a becsülete?

Fölismertük-e, hogy ha demokrataként, igazságra törekvő gondolkodóként élünk, akkor a régi értelemben nem is kell nekünk vezető?

Az első lépcsőt nyugodtan megléphetjük magunkban, egyedül.

Boldog ünnepeket és reményteljes új évet!

Ha tetszett az írás, akkor lájkold, kommenteld, és oszd meg!

Géza, a családfő: - Nagy hírem van, gyerekek, ezért is hívtalak benneteket össze. Pistit holnaptól kinevezik külügyminiszterré.

Testvérek és Imre, a nászember (együtt): - Ó, de jó, igazán örülünk!

Géza: - Egyetlen probléma van csak, ehhez viszont családi összefogás kell. Arra gondoltam, hogy bár a maga erejéből…

Béla, öccs (kaján irigységgel): -…és a seggnyalási képességéből… (hehe)…

Géza (drámaian): - Hagyd abba! Nem most van itt az ideje az idétlenkedésnek! Szóval bár a maga erejéből lett külügyminiszter, ahhoz mégiscsak kicsi még, hogy egy röndös házat vegyen végre a három másik mellé magának, márpedig röndös ház, az kell, jó nagy, különben kiröhögnek a többi külügyminiszterek, akik azért jönnek ide, hogy megnézzék, hogy milyen is az a ház, szóval ezért arra gondoltam, hogy segítsünk a szerencsétlennek, és családi összefogással vegyünk neki egy házikót. Mindenki adja oda neki a megtakarított pénzét.

Laci, öccs: - De én éppen egy használt Babettára gyűjtök.

Imre: - Hát az a helyzet, hogy nálunk is kellene a pénz. A három kisebb gyereknek még nincs cége, csak lakása. Szeretnék venni Audikat is nekik.

Géza: - Nem értitek? Neki kell segítenünk, mert ő a KÜ-LÜGY-MI-NISZ-TER! Kinek volna nagyobb szüksége a pénzre? (A nászemberhez) A te lányodnak, aki csak bukdácsol a szakmunkásképzőben? Vagy annak a hülye fiadnak, a kényszervállalkozónak? Vagy a másik lányodnak, aki tanárnak ment? Miért nem gondolkoztak korábban?! Azt határoztam, hogy a külügyminiszternek adjuk, ő van rászorulva, ő van most a legnagyobb bajban! Ez tök nyilvánvaló. Mindannyiunk kötelessége, hogy a bajban neki segítsünk. Az összetartó család igenis összefog, ha baj van! Meglátjátok, ha nem is a miniszteri fizetéséből, de valamiből majd meghálálja.

Pisti(ke): - Kösz, fater.

Géza (rákacsint): - Ja.

 (függöny)

Tüntetések vannak egymás hegyén-hátán, ami támogatandó, hiszen láthatóvá teszik a kormányellenes elégedetlenséget, és akinek van puskapora, annak azt üzenik, hogy érdemes azt szárazon tartani.

Az ellenzéki blogok, riportok sorban állnak, hogy elmondják (tisztelet a kivételnek), hogy az ellenzék nem kormányképes, de a jövő tehetséges FIATALJAI itt vannak köztünk, és a tüntetések dinamikája felszínre is fogja őket hozni, és hogy jöjjön már egy új, fiatal mess VEZETŐ.

Nem tudom, igazam van-e az alábbiakban (nyilván nem, vagy legfeljebb csak részben), ezért óvatosan, de mégiscsak megemlíteném (gondolkodásra) az alábbiakat:

A fideszes komák nagy része az iskolapadból rögtön az ellenzéki kerekasztal tárgyalásaira csüccsent be (ahová nem mellesleg a kommunisták engedték be őket, de mindegy), és lett politikussá úgy, hogy érdemi munkát tulajdonképpen nem is végzett előtte. Nem csurgott rajta a veríték. Nem irkált munkaügyben pályázatokat, nem várt a folyosón a többi jelentkezővel, hogy behívják felvételi elbeszélgetésre – reszketve az idegtől. Nem melózott feketén a Balaton-parton, nem mosott kocsit bagóért, satöbbi. Nem tapasztalta meg, hogy ha nem ad számlát, miután kifestett egy lakást, akkor mégiscsak több marad zsebben. Nem cidrizett, hogy ha nem kap melót a jövő hónapban, akkor miből vesz pelenkát a kölöknek. Nem kellett spórolnia a kilométerekkel. (Az újabb generációs fideszesek is hasonló berobbanó tehetségek.)

A tüntetéseken egymás után szónokolnak a fiatal feltörekvő szónokok (törtetők?), néha trágárkodnak és jóóó nagyokat mondanak. (Blődségeket.) Csóválom a fejem, és hümmögök: biztos ez tesz jót az ügynek?

A Fidesz-kormány hibáit én éppen a fenti karrier negatív hozadékainak (is) tekintem. Pimaszkodunk a szövetségeseinkkel? Sáros cipővel megyünk be tárgyalni, de csak a sajtótájékoztatón töröljük a tárgyalópartnerbe? Gucci-táskával megyünk az ügyvédhez kastélyvételi szerződést aláírni? Nálunk a hatalom most, nem is értünk igazán hozzá, de nem baj, utánunk az özönvíz? MINDENT MEGTEHETÜNK?

Szóval:

Ha jön valaki ÚJ, akkor én egyáltalán nem bánnám, ha NEM lenne fiatal, hanem olyan tapasztalt embör, aki dolgozott már éveket-évtizedeket, tisztességesen és becsületesen, megtapasztalta, hogy milyen a bizonyos szintű létbizonytalanság, aki tudja, milyen úgy döntéseket hozni, hogy a gyerekeink-unokáink életére is gondolunk, higgadtan és bölcsen.

Ez a valaki nem biztos, hogy a tömegben ágaskodik, hogy szólhasson a megafonba tízezer emberhez. Máshol sem árt keresni.

Ja! Talán nem is akar VEZETŐ lenni. Talán nem is kéne annak lennie…

Az elmúlt hetekben a Fidesz sorozatosan lövi az öngóljait, és a politikus közönség ellenzéki része blogjaiban, újságcikkeiben, elemzéseiben és kommentjeiben egyre többször és egyre elevenebben jelenik meg a kép arról, hogy Orbánnak mennie kell, és menni, vagy talán menekülni is fog. (Ebben a cudar hidegben jól is esik reménykedve, egyben kárörvendően dörzsölni a kezünket.)

A veszprémi időközi választás tétje pedig az, hogy megmarad-e a Fidesz kétharmada, vagy nem – és ez utóbbira egyre jobb esély látszik.

Azonban. (Sőt: deviszont.)

1. A Fidesz alkotott egy társadalmi támogatottságot nem élvező alaptörvény tákolmányt, amelyben döbbenetes hibák vannak (például az, hogy a legfőbb ügyészt 9 évre választjuk, és megválasztásához az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. Mi a fenének kell ezt alaptörvénybe emelni? Ha elvész a kétharmad, akkor nem fogunk tudni majd legfőbb ügyészt választani? Egy országgyűlési képviselő 4 évig működik a mandátuma szerint – hogy választhat valakit meg 9 évre? …És ez csupán egy a sok közül.)

Nem a konkrét kérdés a lényeg, hanem az, hogy bele van kódolva a hiba a rendszerbe. A sarkalatos (kétharmados) törvények pedig egész egyszerűen hemzsegnek az efféle, dilettantizmusból és kapkodásból eredő hibáktól.

A jogalkalmazók bajban is vannak emiatt, de ezt a Fidesz eddig azzal tompította, hogy időről-időre módosítgatta, foltozgatta a jogszabályok aktuális szövegét, részben kijavítva az alkalmazás során előkerült hibákat, részben visszakozva olyan rendelkezésektől, amelyeket a jogszabályok egyszerűen képtelennek bizonyultak rendezni. A bíróságokat is terelte ide-oda.

Ha elvész a kétharmad, elvész ennek a lehetősége. Megfagyunk abban a jogi állapotban (a sarkalatos törvényekre vonatkozóan), amiben a közjog a kétharmad elvesztésének pillanatában van.

2. Orbán tehetséggel és készséggel rendelkezik arra, hogy beszorított helyzetben politikai kalandorrá váljék. (A legutóbbi, tök átgondolatlan drogtesztes marhaság is ebbe az irányba mutat.) Mind a kommunikációban, mind a tényleges irányítási és jogalkotási területeken képes olyan váratlan húzásokra, amelyek apokaliptikus közjogi káoszhoz vezethetnek. Ez pedig a hülye választási törvény még hülyébb rendelkezései miatt hipp-hopp akár ahhoz is vezethet, hogy a hirtelen megerősödő Jobbik nem számottevő fölényből is képes lehet akár kétharmadot szerezni, ami esetén kő kövön nem marad. (Ez persze fordítva is igaz lehet, ha a demokratikus erők a társadalmi támogatottságuknál jóval nagyobb arányú képviseletet nyernek, akkor is hatalmi legitimációs vákuum alakulhat ki. Speciel ettől nem félek.)

3. Amennyiben nem sikerül uralni az elszabaduló indulatokat, az utca káoszát, akkor a 2006-os eseményeknél is durvább dolgokra lehet számítani, ami pillanatok alatt óriási bajt hozhat az országra.

2006-ban az utcán lévő tömeg ugyanis maga mögött érezhette az akkori ellenzék támogatását. Ha azonban most elszabadulnak az indulatok, akkor a gyűlölet nemcsak a kormány, de a teljes politikai garnitúra ellen fellobbanhat, aminek beláthatatlan következményei lehetnek. A 2006-os tüntetők nagy része azért tüntetett, hogy a hatalmat gyakorlók személye elkotródjon a hatalomból. Ma fennáll annak a veszélye, hogy a tüntetők az intézmények, a jogszabályok, és a demokratikus remény összessége ellen indulnak meg.

4. Nagy marhaság (bár messze nem tény), hogy sem a Fideszen belül, sem az ellenzékben nincs potenciál arra, hogy alternatívát nyújtson az ország vezetésére Orbán nélkül. (Szerintem ez is csak az egyik jól működő orbáni kommunikációs cselvetés bezabálása, de ez most mellékes.)

Mindenesetre egyre többet hallani-olvasni arról, hogy a véleményformálók azt vélik, hogy a leendő vezető a tüntetések szereplői közül fog kikerülni. Képzeljük csak el, hogy az országot egy nagy hangú (mégoly tehetséges rétori képességű), de tapasztalattal, és higgadtsággal esetleg nem rendelkező „vezető” vezesse (mert ugyebár ha rendelkezne, akkor nem mondana feltétlenül gyújtó hangú beszédet). Vagy: ambiciózus szónokok szétdumálják a feladatokat és belecsúszunk a káoszba. 

...

Szóval csak óvatosan akkor, amikor elkezdünk örülni annak, hogy látjuk (látni véljük) azt a szakadékot, amibe Orbán bele fog sétálni. Fogja a kezünket, mi is sétálunk vele ám!

Óriási az írástudók felelőssége ebben a helyzetben. A tied is, nyájas olvasó!

Ha tetszett a blog, lájkold, kommenteld, oszd meg. Ha nem tetszett, kommenteld.

A Fidesz nagyhatalmú nímandjai kitalálták, hogy a gyerekeknek, politikusoknak és újságíróknak minden évben drogteszten kellene részt venniük, a politikusok és az újságírók gyerekeinek duplán, az újságíróból lett politikusok gyerekeinek triplán. (Az még nem világos, hogy mi lesz azzal, akinek pozitív lesz a tesztje? Kirúgják az iskolából? Csak az utcán élhet? Vagy – Úristen – kikerül a Nemzeti Együttműködés Rendszeréből?!?!)

Ez egy túró, én ennél sokkal jobbat tudok!

Szerintem mindenkit (tehát nem csak a fenti megalázandó szűk kör tagjait) minden évben egyszer bíróság elé kellene állítani. Mint a pinty! Lehet bilincsben is, csak akkor azt előzetes letartóztatásnak hívják, de tőlem az is mehet. (Legföljebb ártatlan, de akkor meg mi van?)

Bizonyítsák be, hogy ártatlanok. Ha ez nem sikerül, akkor el kell őket zavarni az erdőbe, plusz vagyonelkobzás.

Nem támogatod az ötletemet? A bűnözés és a bűnözők oldalán állsz? He?

Naugye.

Ha tetszett az írás, kommenteld, lájkold, oszd meg! Ha nem tetszett, akkor kommenteld!

A jog egy egyszerű rendszer, ami a társadalom fejlődésével (egyesek helyesebbnek vélik csupán bonyolódásnak értékelni) alakult ki, így:

A társadalom csak úgy jöhet létre a biológiai rendszerezettségből, ha vannak alapvető erkölcsi szabályok, mint például ne lopj, ne ölj, meg effélék. Hiszen ha nincsenek, egyszerűen megeszik egymást az emberek. Tehát létrejött (evolúciósan kialakult) az erkölcs, ami egy viszonylag állandó rendszer: jó régóta nem ér ölni, meg lopkodni csak úgy, és ez még valószínűleg így is marad jó sokáig.

A kialakult társadalomban megjelentek mindenféle érdekek, nézetek és kultúrák, és ezek összes mozgásának együttes vektora határozta meg a társadalmi bonyolódás (fejlődés) irányát, ezért rövid úton annak a szabályai is kialakultak, hogy kiknek és hogyan lehet egy ember-összességet irányítani. Na, ez már nem olyan állandó rendszer, mint az előbbi, mert alkalmazni kell mindent, ami új tudást jelent, és a lehető leghatékonyabban.

Jognak hívjuk azt, amikor ezek a szabályok létrejöttek, többé-kevésbé állandósultak, később pedig le is írták őket. Tudomány, mert ez egyes embertől független, logikailag-matematikailag levezethető törvényszerűségek alapján jön létre, még ha társadalmanként különbözően is.

Az erkölcsből levezethető alapvető írott normákat nevezzük törvényeknek, amelyeknek a fenti (nem túl bonyolult) levezetésből következően a lehető legállandóbbnak kellene lenniük. Hiszen ami alapjában igazságtalan volt István idején, az ma is az (kis túlzással). Ezeket a társadalom vagy annak képviselői alkotják, vagy hagyják jóvá.

Az állami irányítás egyéb normáit nevezzük rendeleteknek, amikor megmondja a főnök (király, kormány, államelnök), hogy mi a tuti. Ez mindig a politikai állapotokhoz, tudományhoz, technikához, szociológiai helyzethez, stb. igazodik.

Ennél kissé bonyolultabb a helyzet, de a lényeg ez. Nade.

Mit csinál a jelenlegi magyar kormány? Na mit csinál?

Irányítani akar mindent, MINDENT (én ezt elítélem, de sokan támogatják ezt az ambíciót, amit nekem is tudomásul kell vennem). Az irányítást pedig akként végzi, hogy a rendeletek mellett (helytelenül) a törvényeket is változtatja, sőt változtatgatja meg, időről időre, vissza-visszatérve piszkálgatja, macerálgatja. Ez egyrészt a jog alapjait, lényegét veszélyezteti, a jogkereső közönséget, azaz minden állampolgárt, befektetőt és beutazót bizonytalanít el, mindenkit elidegenít, akinek bármilyen érintkezése van a magyar jogrendszerrel. Ez valóban ható, mérhető hiba. Nem csoda, ha vannak, egyre többen, akik nem tudják, hogy mi is az erkölcs ilyenkor…

Másrészt azzal, hogy a kormány nem vesz arról tudomást, hogy az erkölcs szilárd, a saját törvényei viszont ingoványosak, egyszerűen társadalmi igazságtalanságokat teremt. Minden olyan hullámzás, amikor az erkölcs és a törvények síkja nem esik egybe, kis helyi igazságtalanságot és méltánytalanságot (=erkölcstelenséget) jelent mindenképpen, márpedig manapság folyamatos a hullámzás, jelentős amplitúdóval. A kormányt az fogja elsöpörni, hogy folyamatos és növekvő igazságtalanságot teremt, miközben igazságosnak hazudja magát. Erkölcsi mércének állítja be magát, és paradox módon azzá is fog válni: a negatív erkölcsi mércét (=erkölcstelenséget) a társadalom igazságra és erkölcsre való elemi szüksége teszi majd rendbe.

(A fideszesek általam is elismert, mások által csodált elitet képeztek egykor a tehetség, a tudás és a lehetőségek kihasználása miatt. Hosszú távon azonban a rossz tanulókról kiderül, hogy már a jogi egyetem első óráján elhangzottakat sem értették meg. A csalás ki-, a rossz tanuló pedig megbukik.)

Ha tetszett az írás, akkor lájkold, oszd meg, kommenteld! Ha nem tetszett, kommenteld!

Az óceán egy cseppjében az egész óceán benne rejlik. Az energiáról szóló közbeszédben az egész rendszerünk, közgondolkodásunk hibái benne vannak. Ugyanis.

A kormány (NER) viszi a saját álláspontját a Paks II projektről és a Déli Áramlatról. Az ellenzék (a NER-en kívüliek) pedig rámutatnak ezek hibáira, arra, hogy kitesszük a jövőnket az oroszoknak.

De senki nem indítványozza annak a nemzeti szintű megvitatását, hogy mi a túró legyen itt akkor, ha majd elfogy a gáz, az olaj és a szén. Mindenki tudja, hogy egyszer el fog fogyni, habár az erre vonatkozó jóslatok változóak. De mi legyen akkor, ha elfogy? A NER-hívők is elgondolkodhatnának, ha Oroszországból (tök mindegy miért) egyszercsak nem jön gáz egyik vezetéken sem, és nem jön atom-fűtőanyag sem, akkor mi lesz?

Erről miért nem beszélünk? Erről miért nem születnek közszájon forgó tanulmányok? Amikor 20-30 évre előre tekintünk, akkor miért csupán azt elemezzük, hogy akkor hogyan fogunk állni a kölcsöntörlesztésekkel? (Irgalmatlan hátrányosan.)

A NER-hívőktől azt kérdezném, hogy tegyük föl, oké, megvalósul a Pakskettő és a Déli Áramlat is – de ettől még kellene egy alternatív terv is, ami kizárólag rajtunk, magyarokon múlik. Mert ilyen nemzeti átfogó programról, ugyebár, szó sincsen. Baj esetén ennek kellene működni, de egyébként a fentiek őrülten előnyös megvalósulása esetén is szépen rá kellene állni egy olyan rendszerre, ami csak a mienk, nem függünk se a ruszkiktól, se mástól (ha már annyira szeretünk népnemzetben gondolkodni). A NER-en kívüliek pedig ne csak azt mondják el (bármilyen szakszerűen is), hogy miért alkalmatlan és hátrányos a kormány igyekezete, de azt is, hogy mi legyen a kormány által preferált programok totál bedugulása esetére.

Gondolhattok tőlem bármit az „elmúltnyócévről” – engem az elkövetkezendő 30 év érdekelne ebből a szempontból.

…Azért óceáncsepp, mert mindenféle szirszarokról vitatkozunk itt sokszor, de nincs, aki nyugodtan, szépen gondolkozna, vagy gondolkozásra serkentene a horizonton messzebbre nézni.

Ha tetszett, akkor oszd meg, lájkold, kommenteld. Ha nem tetszett, akkor kommenteld.