A jog egy egyszerű rendszer, ami a társadalom fejlődésével (egyesek helyesebbnek vélik csupán bonyolódásnak értékelni) alakult ki, így:

A társadalom csak úgy jöhet létre a biológiai rendszerezettségből, ha vannak alapvető erkölcsi szabályok, mint például ne lopj, ne ölj, meg effélék. Hiszen ha nincsenek, egyszerűen megeszik egymást az emberek. Tehát létrejött (evolúciósan kialakult) az erkölcs, ami egy viszonylag állandó rendszer: jó régóta nem ér ölni, meg lopkodni csak úgy, és ez még valószínűleg így is marad jó sokáig.

A kialakult társadalomban megjelentek mindenféle érdekek, nézetek és kultúrák, és ezek összes mozgásának együttes vektora határozta meg a társadalmi bonyolódás (fejlődés) irányát, ezért rövid úton annak a szabályai is kialakultak, hogy kiknek és hogyan lehet egy ember-összességet irányítani. Na, ez már nem olyan állandó rendszer, mint az előbbi, mert alkalmazni kell mindent, ami új tudást jelent, és a lehető leghatékonyabban.

Jognak hívjuk azt, amikor ezek a szabályok létrejöttek, többé-kevésbé állandósultak, később pedig le is írták őket. Tudomány, mert ez egyes embertől független, logikailag-matematikailag levezethető törvényszerűségek alapján jön létre, még ha társadalmanként különbözően is.

Az erkölcsből levezethető alapvető írott normákat nevezzük törvényeknek, amelyeknek a fenti (nem túl bonyolult) levezetésből következően a lehető legállandóbbnak kellene lenniük. Hiszen ami alapjában igazságtalan volt István idején, az ma is az (kis túlzással). Ezeket a társadalom vagy annak képviselői alkotják, vagy hagyják jóvá.

Az állami irányítás egyéb normáit nevezzük rendeleteknek, amikor megmondja a főnök (király, kormány, államelnök), hogy mi a tuti. Ez mindig a politikai állapotokhoz, tudományhoz, technikához, szociológiai helyzethez, stb. igazodik.

Ennél kissé bonyolultabb a helyzet, de a lényeg ez. Nade.

Mit csinál a jelenlegi magyar kormány? Na mit csinál?

Irányítani akar mindent, MINDENT (én ezt elítélem, de sokan támogatják ezt az ambíciót, amit nekem is tudomásul kell vennem). Az irányítást pedig akként végzi, hogy a rendeletek mellett (helytelenül) a törvényeket is változtatja, sőt változtatgatja meg, időről időre, vissza-visszatérve piszkálgatja, macerálgatja. Ez egyrészt a jog alapjait, lényegét veszélyezteti, a jogkereső közönséget, azaz minden állampolgárt, befektetőt és beutazót bizonytalanít el, mindenkit elidegenít, akinek bármilyen érintkezése van a magyar jogrendszerrel. Ez valóban ható, mérhető hiba. Nem csoda, ha vannak, egyre többen, akik nem tudják, hogy mi is az erkölcs ilyenkor…

Másrészt azzal, hogy a kormány nem vesz arról tudomást, hogy az erkölcs szilárd, a saját törvényei viszont ingoványosak, egyszerűen társadalmi igazságtalanságokat teremt. Minden olyan hullámzás, amikor az erkölcs és a törvények síkja nem esik egybe, kis helyi igazságtalanságot és méltánytalanságot (=erkölcstelenséget) jelent mindenképpen, márpedig manapság folyamatos a hullámzás, jelentős amplitúdóval. A kormányt az fogja elsöpörni, hogy folyamatos és növekvő igazságtalanságot teremt, miközben igazságosnak hazudja magát. Erkölcsi mércének állítja be magát, és paradox módon azzá is fog válni: a negatív erkölcsi mércét (=erkölcstelenséget) a társadalom igazságra és erkölcsre való elemi szüksége teszi majd rendbe.

(A fideszesek általam is elismert, mások által csodált elitet képeztek egykor a tehetség, a tudás és a lehetőségek kihasználása miatt. Hosszú távon azonban a rossz tanulókról kiderül, hogy már a jogi egyetem első óráján elhangzottakat sem értették meg. A csalás ki-, a rossz tanuló pedig megbukik.)

Ha tetszett az írás, akkor lájkold, oszd meg, kommenteld! Ha nem tetszett, kommenteld!