Géza, a családfő: - Nagy hírem van, gyerekek, ezért is hívtalak benneteket össze. Pistit holnaptól kinevezik külügyminiszterré.

Testvérek és Imre, a nászember (együtt): - Ó, de jó, igazán örülünk!

Géza: - Egyetlen probléma van csak, ehhez viszont családi összefogás kell. Arra gondoltam, hogy bár a maga erejéből…

Béla, öccs (kaján irigységgel): -…és a seggnyalási képességéből… (hehe)…

Géza (drámaian): - Hagyd abba! Nem most van itt az ideje az idétlenkedésnek! Szóval bár a maga erejéből lett külügyminiszter, ahhoz mégiscsak kicsi még, hogy egy röndös házat vegyen végre a három másik mellé magának, márpedig röndös ház, az kell, jó nagy, különben kiröhögnek a többi külügyminiszterek, akik azért jönnek ide, hogy megnézzék, hogy milyen is az a ház, szóval ezért arra gondoltam, hogy segítsünk a szerencsétlennek, és családi összefogással vegyünk neki egy házikót. Mindenki adja oda neki a megtakarított pénzét.

Laci, öccs: - De én éppen egy használt Babettára gyűjtök.

Imre: - Hát az a helyzet, hogy nálunk is kellene a pénz. A három kisebb gyereknek még nincs cége, csak lakása. Szeretnék venni Audikat is nekik.

Géza: - Nem értitek? Neki kell segítenünk, mert ő a KÜ-LÜGY-MI-NISZ-TER! Kinek volna nagyobb szüksége a pénzre? (A nászemberhez) A te lányodnak, aki csak bukdácsol a szakmunkásképzőben? Vagy annak a hülye fiadnak, a kényszervállalkozónak? Vagy a másik lányodnak, aki tanárnak ment? Miért nem gondolkoztak korábban?! Azt határoztam, hogy a külügyminiszternek adjuk, ő van rászorulva, ő van most a legnagyobb bajban! Ez tök nyilvánvaló. Mindannyiunk kötelessége, hogy a bajban neki segítsünk. Az összetartó család igenis összefog, ha baj van! Meglátjátok, ha nem is a miniszteri fizetéséből, de valamiből majd meghálálja.

Pisti(ke): - Kösz, fater.

Géza (rákacsint): - Ja.

 (függöny)