A magyarországi hivatalos (királyi és királyközeli) sajtónak egyáltalán nem okoz problémát az, hogy magától értetődő bizonyosságként kezeljen téves megállapításokat a menekültek ügyében, illetve az ehhez kapcsolódó európai (elsősorban német) politika ismertetésében. (Másban sem, de ez most mindegy.) E megállapítások széles skálán mozognak onnan kezdve, hogy a menekültek nagy része Soros által pénzelt terrorista, beilleszkedni képtelen bűnöző, regisztrációt megtagadó ingyenélő, egészen addig, hogy Merkel napjai meg vannak számlálva, az európaiak, de különösen a bajorok orbánisták, és hogy a kerítés az egyetlen lehetséges megoldás.

Aki a harsány magyar boszorkányszombati táncban nem vesz részt, és netán gondolkodni mer, az alapból liberális vagy balliberális (természetesen egyenlő hazaáruló), és méltóvá válik az agresszív megvetésre.

Miközben nagyjából azt sem tudjuk, hogy a menekültek kicsodák egyáltalán, honnan jönnek, és azt sem, hová tartanak. Tisztelet a kivételnek, de: öntudatos és sugárzó arccal ülünk a butaság trónján: a migránsok gyűlölnivaló alsóbbrendűek.

Nem kenyerem a németeket csak úgy, önmagában a németségük okán dicsérni, bizony, van elég kritizálható és kritizálandó jelenség arrafelé. Amit azonban a menekültügy kapcsán az ember a médiában tapasztal, az mindenesetre elgondolkodtató.

Igen, ott is mindennapi téma a menekültek ügye. Terjedelemben és részletességében minden más ügyet felülmúl. Természetes ez, hiszen a németek is úgy vélik, hogy ez a jelen legfontosabb politikai-gazdasági-társadalmi kérdése, és igen, ők is felismerték a dolog történelmi vetületét.

A Magyarországon sikerre vitt agresszív elutasító hozzáállás történelmileg és praktikus okokból is kézenfekvő lenne (magyarországi szemmel). Ehelyett…

Ehelyett nap mint nap cikkek, beszélgetések, dokumentumfilmek sokasága jelenik meg az újságokban, tévékben és egyebütt, amelyek kellő részletességgel, tényszerűségre törekvően, és mindenféle agresszivitástól szigorú távolságtartással elemzik a helyzetet. Aprólékosan szemléltetik, hogy ezek az emberek honnan jönnek, milyen körülmények közül, miért indultak el, mi van a birtokukban az anyagiakat és az információkat illetően, miért vállalják az életveszélyeket. Hová érkeznek? Mi történik az érkezés után? Mit tud tenni a társadalom velük? Mit nem tud tenni a társadalom velük? Milyen tételes gazdasági előnyei és hátrányai vannak a jelenségnek? Mik a közel-keleti háború(k) okai? Pénzel(het)ik-e a menekülőket a háttérből?

Naprakészen és dinamikusan mutatják be és elemzik a jelen problémáit, a várható problémákat, és ezek kezelésének lehetséges irányait, költségeit rövid és hosszú távon egyaránt. Emellett ábrázolnak sikeres egyéneket, közösségeket, kezdeményezéseket, és ahol működik a rendszer, azt sem mulasztják el ismertetni. Beszélgetnek tanárokkal, rendőrökkel, intézményfenntartókkal, egyházi emberekkel, segítőkkel, és ellenük tüntetőkkel. Nem restek bűnesetekről, de humanizmusról, emberségről értekezni sem, ha van erre példa.

Merkel napjai nincsenek megszámlálva. Az igazságkereső és a közélet kérdései iránt nyitott közönség politikai irányultságtól független igényeit a német média felkészülten és hatékonyan elégíti ki.

Ettől még természetesen nyitott a lehetőség ahhoz, hogy bárki anti-merkelistává, merev elutasítóvá és feltétlen kirekesztővé váljon a menekültek ügyében. (Az már nem trendi, hogy emiatt verbálisan vagy tettleg agresszivitásban részesítsen, pláne, hogy hazaárulónak nevezzen egy másképp gondolkodót.)

De ha így is történik, gondolkodás, elemzés, töprengés és nyitott gondolatok mentén ide jutni, mintsem bután, állami irányítású esztelen agresszív buldózerek által, mégiscsak számottevő különbség, és nem csak az elegancia okán.

(Csak a precíz definíció miatt: Németország pont az az ország, ahová mennek a menekültek, és nem az, amin keresztül máshová. Nem mondom, hogy túlzottan liberális, de semmiképpen sem illiberális.)