Megpróbálom leírni a lehető legegyszerűbben, hogy miért kell nekünk Európa. Miért is legyen (újra) a politikai program alaptétele Európa? 

Egy. 

Az Európai Unió előtt Európában mindig háborúk dúltak. Az Európai Unió egész egyszerűen az egyetlen lehetséges garancia arra, hogy ne legyenek háborúk. 

A háborúk elkerülése az egyetlen lehetőség arra, hogy jólét legyen. 

Ha nem lenne az Unió, akkor hamar kialakulnának a kisebb, majd az egyre nagyobb olyan konfliktusok, amelyek a történelemből jól ismert módon háborúba torkollnának.

Ez ilyen pofonegyszerű. Ahol együttműködés van, ott jólét van.

(Az Unió lassú és bürokratikus – mondják az okosok. Igenám, de ennyi országot, sőt nemzetet, nemzetiséget, kisebbségeket és nyelveket kell összehangolni, koordinálni. A lényeg éppen az, hogy Európában ez koordinálva van – szemben a diktatúrákkal.)

Kettő.

A globalizáció elkerülhetetlen. Lehet azt mondani, hogy nem tetszik a globalizáció (nekem sem tetszik), de a pénzügyi, kereskedelmi, idegenforgalmi, technikai, műszaki, energetikai, vízügyi, biztonságpolitikai, mezőgazdasági, ipari, kulturális, tudományos, satöbbi helyzetben a globalizáció visszafordíthatatlan és elkerülhetetlen.

Kérdés, hogy mik legyenek a globalizációt megzabolázó, azt kézbentartó és irányító erők. A nyugati típusú demokrácia, jogrend, gazdaságszervezés, jóléti és szociális rendszer, kultúra, szabadság? Az Unió (és a mellette felsorakozó nyugati típusú országok) alapelvei?

Vagy az orosz típusú igazságszolgáltatási és gazdasági (oligarcha-) rendszer? Vagy a kínai irányított reformkommunizmus? Vagy az arab világ társadalomszervezési modelljei? Vagy a nemzetközi bűnözői hálózatok?

Mostanában dől el, hogy a globalizáció utáni világ a jelenlegi nyugat-európai világra fog-e inkább hasonlítani, vagy a fentiek közül valamelyik másikra.

Ha azt szeretnénk, hogy a nyugat-európaira hasonlítson a jövő, akkor ahhoz a világversenyben egy erős és összetartó Unió kell.

A Brüsszelezés nem más, mint annak a kinyilvánítása, hogy mi e fenti kettőnek még a végiggondolására sem vagyunk hajlandók, nemhogy arra, hogy tegyünk érte.  A politikai programok legelső pontja az európaiság erősítése kellene, hogy legyen. A Brüsszelezés egyszerű ostobaság.