Sokan élnek Magyarországon még ma is olyanok, akik azt gondolják, hogy nem értenek egyet Orbánnal. A szélsőségesek ezt nem csak gondolják (ami még úgy-ahogy rendben is lenne), hanem fennen hangoztatják ebbéli – természetesen helytelen – álláspontjukat családi, baráti körben, vagy a söntés előtt, vagy akár a médiában. A legújabb kutatások azonban cáfolják ezeket a téveszméket. (Nem csak valószínűleg, hanem nyilvánvalóan az efféle téveszmék mögött is a liberálisok állnak.)

Ma már azonban empirikus kutatásokkal alátámasztva kimondhatjuk, hogy az igazság ezzel szemben az, hogy Ön egyetért Orbánnal! Sőt, Ön kedveli Orbán Viktort!

A korábbi kutatások nem voltak ugyanis figyelemmel a kérdéskör egyik legfontosabb részére, nevezetesen arra, hogy a vizsgált illető a mikori Orbán Viktorral ért egyet, illetve megfordítva a kérdést, a mikori Orbán Viktorral nem ért egyet. (Természetesen intézetünk ez utóbbi tényt nem kívánja vizsgálni, hiszen… Hiszen… Tudjuk jól, miért, na.)

Ha Ön, nyájas olvasó, például kommunista, akkor Ön a KISZes, tehát a nyolcvanas évek eleji Orbánnal ért egyet. Ha szocialista lelkületű, akkor a nyolcvanas évek derekán volt, sőt, bizonyos értelemben a Fidesz alapítását közvetlenül megelőző időszak Orbánjával gondolkodik azonosan. A liberálisok a nyolcvannyolctól kilencvennégyig terjedő időszak Orbánjával állnak azonos platformon. A sorosisták még ennél is tovább, egyes vélemények szerint egészen a tízes évekig joggal gondolhatták, hogy Orbán az ő eszméikhez azonosan gondolkodik. Azok, akik szerint helyes „lebegtetni” az ideológiát a liberális és a konzervatív eszmerendszer között, azok az 1994 és 2000 közötti Orbánt tekinthetik igaz példaképnek. A nagymagyaristák a 2002, de pláne a 2010 utánit ismerik el.

A rend hívei a 2010 utáni Orbánt, az anarchisták viszont a 2007-es kordonbontót bálványozhatják.

Az euroatlantisták a 1988 és 2002 közötti Orbán hívei. Érdekes jelenség, hogy jelenleg is van egy ilyen beállítottságú Orbánunk: az, aki épp Brüsszelben Merkellel tárgyal, vagy szavaz vele együtt. De a nyugat felé fordulást nem kedvelők is egyetértenek Orbánnal, pontosabban a 2002 utáni, nem-brüsszelben-tartózkodó változatával. Természetesen az orosz vonal ellenzői a 2006 előtti, az orosz vonal támogatói a 2010 utáni Orbánt tekinthetik világítótoronynak.

Akik szerint hiba, ha a politika beleszól az ítélkezésbe, azok a 2010 előtti Orbán, akik szerint viszont éppenséggel nyomás alatt kell tartani pénzügyileg és ideológiailag a bíróságokat, azok a 2010 utáni Orbán eszméivel osztoznak, és tekintik zsinórmértékül.

Akik szeretik a sokszínű, nyitott, kreatív oktatást, az az 1998 előtti fiatalos Orbánnal, akik viszont a szigorú, egységesített, kockanevelésért vannak oda, azok a 2010 utáni tekintélyes Orbánnal szimpatizálhatnak kedvükre.

Azok az (elsősorban) hölgyolvasóink, akik a pocakos fickók hívei, ők nagyjából a 2010 utáni Orbánt sztárolhatják. Akik a nyakkendős fiatal yuppie fazont kultiválják, nekik az 1993 és 2010 közötti, míg az alternatív, esztétikailag chegevarista, laza punk és hippy vonal rajongóinak a 92 előtti személy ajánlható.

Akiknek a középosztálybeli férfi az ideál, azok a kilencvenes évek eleji, akik viszont az olajfestményeken szerepelni szerető dúsgazdag emberek igazságát osztják, azok a kétezres évek Orbánját imádhatják.

Az intoleráns vallásos hívők a 1998 utáni, a toleránsabbak, a vallástalanok vagy az egyházellenesek az 1994 előtti Orbánt értékelik őszintén.

A dadogva hadarók az 1990 előtti, az ordítva fenyegetőzők a 2002 és 2006 közötti, az önelégült sikerpropagandisták a 2010 utáni Orbán fazont követhetik.

Kutatásunk eredményei szerint a futball ellenzői nem képeznek szignifikánsan értékelhető masszívumot, így természetesen az ország lakossága a stadionépítések és futballtámogatások ügyében Orbánnal ért egyet. Két megjegyzést külön is megemlít a kutatás: az egyik szerint ez a terület azért is különleges, mert Orbánnak futballhoz való viszonya az egyetlen terület, amiben nem történt teljes pálfordulás. A másik megjegyzés szerint – bár korábban Orbán nem volt annak híve, hogy a mindenkori miniszterelnök háza mellé stadiont építsenek – de ez nem tekinthető ideológiai kanyarnak, hanem inkább kiteljesedésnek.

A kutatóintézet az „aktuális madarat aktuális tolláról, aktuális embert aktuális barátjáról” elv szerint – noha felkérés nélkül – egy tanácsot is kiadott a tanulmány publikálásakor: azok, akik a rendszer (azaz tulajdonképpen az embertársaink) megfejésében érdekeltek, azok az elvi gondolkodást jobb, ha takaréklángra teszik, Orbán közelében pedig teljesen le is kapcsolják.

A tanulmányt – fricskaként a francia kakasra – a tanulmány szerkesztői a sokkal elegánsabb táncoló pávakakassal illusztrálták. (Ezzel a közismerten jó humorú CÖF vezetőknek próbáltak kedveskedni. Sikerrel.)

A tanulmány publikációjáról szóló sajtótájékoztatót követően pedig ingyen osztottak sallerokat a megjelenteknek.