Egészen pontosan ez az értekezés a „jelenleg ismert életen kívüli élet” lehetőségeiről szól.

Az „élet” jelenségének tudományosan nincs pontos, kiforrott, támadhatatlan rövid definíciója. Szent-Györgyi Albert szerint például »hogy valami élő vagy sem, az a mi felfogásunkon múlik, azon, hogy mit nevezünk élőnek, milyen kritériumokat választunk. Az „élet”-nek mint főnévnek nincs értelme, ilyen dolog nem létezik.«

Ha ráerőlködünk a meghatározásra, akkor valami efféle jön ki:

Az élet olyan komplex biofizikai és biokémiai meghatározásokkal leírható, anyagcserével, mozgással, növekedéssel szaporodással (önmagához való hasonlósággal bíró reprodukcióval) és ingerlékenységgel jellemezhető komplex rendezettség, amely megfelelő körülmények között, átáramló energiát felhasználva, szabályozó folyamatok révén dinamikusan fenntartja önmagát. 

Ez a definíció tele van axiómákkal, azaz végső konklúziónk az marad, hogy az „élet” is axióma (automatikusan érvényes, levezethetetlen és igazolhatatlan kijelentés). Azaz az „élet” az, amit ma „életnek” nevezünk.

Ehhez képest a definíció szerint lehetetlen feladat a „jelenleg ismert életen kívüli élet” lehetőségeit firtatni.

A mai blogbejegyzés ezzel a lehetetlenséggel dacol. Az alábbi lehetőségek kifejezetten nem tudományosak, mostani ismereteink szerint tiszta spekulációk csupán.

1. A jelenleg ismert világ tér-dimenzionális határait lefelé a szubatomi részecskék, felfelé a galaxisok, galaxis-halmazok jelentik. Lehetséges, hogy a lefelé irányuló fizikai szemlélet és a felfelé irányuló asztrofizikai szemlélet egyszer összeérhet, azaz találhatunk/találhatnánk olyan szubatomi részecskét, amely galaxisként vagy nagyobb csillagászati egységként viselkedik, az azt is jelentheti, hogy minden egyes ilyen szubatomi részecske tartalmazza mindazt, amit egy galaxis tartalmaz, végtelen körforgásban lefelé vagy fölfelé ható szemléletben, ami csupán egyik vagy másik körüljárási irányban való spirális- vagy körbejárást is jelentene. Ennek következtében, miképp a mi galaxisunkban az élet, ugyanúgy minden egyes ilyen szubatomi részecskében az élet benne lehet, akár végtelenszer.

2. Létezhet-e olyan része az Univerzumnak, ahol nem az általunk ismert fizikai törvények érvényesülnek? Amennyiben igen (és tudományosan én elvitathatatlannak látom ennek a lehetőségét), úgy előfordulhat, hogy az elemek nem a jelenleg ismert periódusos rendszer szerint rendszerezhetők. Ennek következtében elképzelhető, hogy nem szén alapú élet létezik valahol az Univerzumban.

3. Mi az anyagi alapú (anyagi alapon definiálható) életet ismerjük, azonban tudományosan bizonyított tény az antianyag létezése. Az antianyag alapú élet létezése is reális lehetőség. A 2. pontban foglaltak alapján ráadásul ugyanilyen realitással elképzelhető „anti-szén” és „nem anti-szén” alapú élet is.

4. A fénysebesség mérésénél a mozgásuk detektálása végett olyan neutrínókat hoztak létre, amelyek (nagyjából) fénysebességgel hatoltak át az anyagon (a konkrét esetben hegységek alatt több száz kilométeren keresztül) anélkül, hogy bármilyen reakcióba léptek volna a közeget alkotó anyaggal. Ebből következően vannak olyan (szub)atomi részecskék, amelyekkel a mi általunk ismert és bennünket fölépítő anyag nem reagál semmilyen szinten. Ebből viszont az következik, hogy lehetséges az is, hogy magának az anyagnak van több olyan dimenziója, amely egy adott térrészen belül úgy tartózkodik együtt az anyag többi dimenziójával, hogy azzal semmilyen módon nem reagál, azaz nem „kommunikál”. Így elképzelhető az is, hogy több (elvi síkon akár végtelen) számú egyidőben és azonos helyen létező élő anyag van. (Ez úgy szemléltethető, mint annak idején a szellemképes TV képe, csak ebben az esetben végtelen számú szellemkép mutatkozik egyidőben egy helyen.)

5. A kvantummechanika központi lényege az, hogy a fény és az anyag egyaránt mutat hullám- és részecsketulajdonságokat (ez az ún. hullám-részecske kettősség). Vajon a hullámjelenségek mutathatnak-e életjelenségeket?

Ha tetszett a blog, kérlek lájkold és oszd meg a facebook-on is.