Ma tárgyalja a Parlament a TÉSZ új szabályait, ennek kapcsán érdemes gondolkodni egy kicsit. (Egyszerűen, józanul.)

A legsúlyosabb bűncselekmények esetén a törvény lehetőséget nyújt arra, hogy a bíróság életfogytig tartó szabadságvesztést szabjon ki, ez esetben vagy teljes egészében kizárja a lehetőségét a későbbi feltételes szabadlábra kerülésre (ez a TÉSZ), vagy annak legkorábbi időpontját legalább huszonöt, legfeljebb negyven évben állapítja meg.

A feltételes szabadlábra kerülés esetén szintén bírói fórum jár el, ami azt jelenti, hogy a megfelelő idő után (25 év nem kevés) a bíróság megvizsgálja az ügyet és az elítéltet, és dönt. Természetesen számos szempontot köteles vizsgálni, és dönthet úgy is, hogy a feltételes szabadságvesztést nem engedélyezi, továbbra is fegyházban tartja az elítéltet.

A TÉSZ esetében a bíróság tulajdonképpen a döntésével azt zárja ki, hogy a bíróság minimum 25 év elteltével hozzon egy döntést.

25 év eltelte után nyilvánvalóan több információ áll a bíróság rendelkezésére (elsősorban az elítélt börtönben töltött viselkedéséről), mint 25 évvel előbb, de legalábbis semmiképpen sem kevesebb – ezt a tényt szerintem fizikailag lehetetlen vitatni.

Igen vagy nem kérdésében tehát a TÉSZ esetén a bíróság kevesebb információ, tény és adat birtokában dönt.

Ha pedig valaki (esetünkben maga a bíróság) kevesebb információ alapján hoz döntést úgy, hogy minden lehetősége adott lenne a több információ megszerzésére, azt egyszerűen butaságnak hívják. Ez maga a butaság definíciója.

----------------------------------------

A TÉSZ véleményem szerint egyszerű megtorlás, azaz az elítélt elleni szívatás, bosszú, hogy soha ne kerülhessen ki a rácsok mögül. Sok szempontból a bosszú emberileg érthető is (lenne), de ez a poszt most kevés az erről való alapos értekezésre. 

Aki az ilyen elítéltek szívatásának pártján áll (szíve joga), annak azért fontolóra azt mondanám, hogy a 25 éves felülvizsgálatot követő elutasítás akár a TÉSZ-szel való együttélésnél súlyosabb szívatást is jelenthet ám!

----------------------------------------

Itt nem arról van szó, hogy mennyivel LESZ több információ, hanem arról, hogy ELVILEG lehet. Ha pedig elvileg lehet, akkor törvényileg kell biztosítani, hogy a bíróság megvizsgálhassa (és dönthessen úgy is persze, hogy bent hagyja). Ha nincs több információ, akkor sincs gond, bent kell hagyni.

A törvénynek alkalmasnak kell lennie minden (akár szélsőségesen) elképzelhető élethelyzetben érvényesülni. Ezért TÖRVÉNY a törvény.

Pl: Az elítélt 76 éves, 40 éve ítélték el, a 40 év börtön alatt csak dicséretei voltak, a teljes vagyonát a sértett családjának ajándékozta már 25 éve, több könyvet publikált arról, hogy miért ne bűnözzön senki, lediplomázott művészettörténetből, megtért és egy szerzetesrend vállalja, hogy befogadja, cukorbeteg és le kellett vágni mindkét lábát, vagy egy stroke miatt lebénult, a lánya kedvesnővér és vállalja az otthoni ápolását, vagy egy szívrohamot kapott börtönőr életét megmentette odabent mesterséges lélegeztetéssel… 

Nyilván ilyen nincs, és nem is lesz, de LEHET, így az elvi lehetőség miatt egyszerű emberi kötelesség ezt törvényileg nyitva hagyni. (Mondom: ha nem ez a helyzet, akkor a bíróság rövid úton döntsön úgy, hogy marad.)

----------------------------------------

A remény rabjai

www.port.hu/a_remeny_rabjai_the_shawshank_redemption/pls/w/films.film_page?i_film_id=2087