Arra jutottam...

köz+gondolkodás

Keresetlen gondolatok a vörösiszap-perről

2016. január 30. 12:12 - csonka balázs

A bírói tanács (egy bíró, két ülnök) négy éven keresztül szinte kizárólag ezzel az üggyel birkózott, óriási munkát elvégezve. Csak a nyomozati iratok 60 ezer oldalt tettek ki. (A gyalázkodó kommentelők vajon összesen életükben olvastak-e ennyit?) 248 napon keresztül tárgyalták az ügyet. Ez olyan, mintha egy teljes évben minden egyes munkanapon szabadság nélkül csak hallgatnák-hallgatnák-hallgatnák ezt a tárgyalást – és ebben még nincs benne a jogi értékelés aprólékos munkája. Készült 7176 oldal jegyzőkönyv. A bíróság pedig ezt szóról-szóra vizsgálta, mérlegelte is.

Az ítélet felmentés. Ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy a bíróságnak mit sem ér 10 ember élete, sőt: a bíróság éppenséggel emberek felelősségéről és életéről döntött. Maga az ítélet sok egyéb megállapítás mellett jelentheti azt is, hogy (1) nem a vádlottak, hanem mások felelősek, (2) a vádlottak büntetőjogilag nem felelősek, (3) a vádlottak nem ezekben a bűncselekményekben felelősek, (4) a felelősségük túl távoli (például a Moszkvics autógyár igazgatója nem felelős egy moszkvicsos közlekedési balesetben), és (5) számtalan esetben bizony történnek balesetek is, amikor egyes illetők nem felelősek, vagy külön-külön csak elenyésző a felelősségük, és sok körülmény összeadódik.

Lehet felelőssége a nyomozóknak és az ügyészségnek is, hogy nem azt vádolták meg, és azzal a bűncselekménnyel, ami a jogtudomány állása szerint minden kétséget kizáróan tűélesen megállapítható. (Lehet, de egyáltalán nem biztos.)

Ha pedig tudományosan megalapozottan felmentést kell hozni, akkor minden ettől eltérő ítélet igazságtalanság – nagyobb, mint amit a mostani tiltakozók éreznek.  A társadalmi felháborodás nem lehet egy ítélet vezérlője – akinek ezt magyarázni kell, az úgysem fogadná el a magyarázatot.

Végül: a bírói pálya bárki előtt nyitott. Iszonyatosan sok munkával el lehet jutni oda, hogy valakiből bíró váljék, és több, mint tény, hogy a bírók hatalmas felelősséget viselnek a társadalmi béke és nyugalom érdekében. (Mi több, tűrik az ítéletek miatti felháborodásokat, fenyegetéseket, gyalázkodásokat. Sok esetben ugyanis vagy az egyik oldal, vagy a másik oldal ereszti szabadjára dühét. Néha nincs menekvés se így, se úgy.)

Szóval óvatosan a testtel a gyalázkodásban. Az ítéleteket a társadalomnak szigorú, de értő kritika alá vonva kell elemezniük: csak így tartható fenn a büntetőjog által garantálni kívánt társadalmi béke. Tessék majd az írásbeli ítéletet jól elolvasni, megérteni, és szigorú elemző kritika alá venni!

Miután nem tudom, így itt fent egy szóval sem írtam, hogy az ítélet jó vagy nem jó… Hagyd magad néha egy kicsit elgondolkodni is!

komment
süti beállítások módosítása