Ugye ismerős: „engem nem érdekel, mit csinálnak, de azt a négy fal között csinálják”.
A történet röviden a következő:
A hatvanas évek végéig a liberális USÁban (is) rendszeres volt, hogy a meleg klubokat a rendőrség razziákkal zaklatta, - pedig ott négy fal között szórakoztak a melegek, rejtőzködve. Ebből lett elege néhányuknak New Yorkban (és nagyjából egyidejűleg más amerikai városban), és politikai tiltakozásokat rendeztek.
(Jegyezzük meg, hogy a világ más részein nagyjából minden totál tiltva volt.)
A toleráns és liberális többségi társadalom melléjük állt, mert ezek az emberek mindenekelőtt emberek – értékes tagjai a társadalomnak, ugyanolyan jogokkal az élethez, a méltósághoz és a boldogsághoz, mint bárki másnak. A többségi társadalom karolta fel a melegjogi tiltakozásokat, és kérte a rendőrséget (illetve a rendőrséget irányító hatalmat), hogy fölöslegesen ne zaklassák a buzikat többé. A lényeg nem csak az önmagukért kiálló buzik bátorsága volt, hanem az is, hogy a többségi társadalom rokonszenvezett velük, és bíztatta őket a bátor politikai kiállásra. A többségi társadalom üzenete az volt: mi szeretünk és támogatunk benneteket.
Évszázadok óta vannak különböző felvonulások, karneválok, jelmezes utcai vigaszságok szerte a világban. Amikor a melegek (nagyjából) elérték a politikai céljaikat, akkor az ottani többségi, szolidáris (simán értsd: emberszerető) társadalom igényére alakult át ez egy fesztivállá. Nyugat-Európában ez inkább egy ünneplő karnevál, mintsem egy politikai (társadalmi) tiltakozás. A fesztivál pedig azt jelenti, hogy együtt mulat hetero és meleg. A jelmezek és az esztétikai túlzások a nyugati liberális társadalmakban éppen nem a provokáció, hanem szórakozás részei – itt olyat láthatsz, amit máskor nem, itt együtt röhöghetsz a teljesen másképp élő emberekkel, sőt, a túlbuzis megjelenéssel cikizni is lehet a buzikat. (Ez különösen tárgya a szórakozásnak.) Éppen nem az erőszak, hanem a felszabadító nevetés a cél. Ha kinevetés, akkor kinevetés. Ha együtt nevetés, akkor együtt nevetés.
A többségi társadalom hívta ki a buzikat a négy fal közül, és rendezett nekik karnevált, ahol mindent szabad – még a heteróknak is.
A hivalkodó buzis megjelenés nyugaton kifejezetten nem az erőszakszülő provokáció, hanem az össznépi szórakozás része, és nem a buzik, hanem éppen a szórakozni vágyó többségi társadalom igénye. (A riói karneválnak is az öncélú, szélsőségesen hivalkodó megjelenés a lényege, persze más mondanivalóval.)
A jelenség magyarázata nem a melegek üzenetében (ne üldözz, nem vagyok más) rejlik, hanem a többségi társadaloméban: megvédelek, látod, együtt szórakozok veled, kérlek, hogy szórakoztass, mutasd meg magad, nevessünk együtt! A Pride nem a buzikról szól, hanem mindannyiónkról.
Mi itt Magyarországon nem ezt az utat jártuk be, és nincsenek folyamatos, évszázados liberális hagyományaink. Ezért jelenthet itt puszta provokációt ez a megjelenés, és ezért lehet (jogos) vita tárgya, hogy a harsány megjelenés nem kelt-e inkább ellenszenvet a rokonszenv helyett.
Egyszerűen még nem tanultunk meg együtt nevetni.
Gondolkozzunk, vitatkozzunk békésen.
♣ ♣ ♣
(Fenntartom a jogot a durván sértő kommentek törléséhez. Bocsánat.)