Nem, egyáltalán nem azt mondom, hogy a korábbi (videobírótlan) rendszer jobb volt, de sajnos attól félek, hogy a foci nem lesz a videobíró alkalmazásától jobb - egyszerre lesz kevesebb és több, de nem jobb, hanem más. Miért is?

1. Vegyünk például egy leshelyzetet. A bírói tévedés lehet az, hogy tévesen továbbengedi (gól), vagy tévesen megállítja a támadást (nem gól).

Az első esetben a videobíró belenéz, és azt mondja: nem gól, szabadrúgás kifelé. Oké – győzött az igazság, mehet a meccs tovább.

A második esetben a videobíró nem tud mit tenni. Hiszen nem mondhatja, hogy mégsem volt les, vissza az egész, és jöjjön újra a támadás. A videobíró ilyen helyzetben egyszerűen tehetetlen. A hatékonysága tehát 50 százalékos – maximum. De mivel a játékvezetőn és a partjelzőkön múlik, hogy az adott pillanatban milyen döntés születik a pályán, így ez az 50 százalék is magán az ember-játékvezetőn múlik. (Puhl Sándor szerint nem játékvezető, hanem játékve’ető. De ez most mindegy.)

Ráadásul, ha a bíró netán csalni akar, akkor ebben az esetben is tud(na), pont a fentiek tudatos használatával.

2. Aki olyan sportban otthonos, ahol időkérés létezik (kosárlabda, röplabda, satöbbi), pontosan tudhatja, hogy az időkérés célja az ellenfél lendületének a megtörése is lehet, ezért azt nagyon pontosan meghatározott taktikai időben kell bevetni.

A videobíró ugyanígy megtöri a lendületét a (támadó) csapatnak, így olyan belenyúlást eredményez, amit nyilvánvalóan senki nem szeretne. Kéretlen mellékhatás. És bizony, ha netán valakik csalni szeretnének, hát ezt is lehet tendenciózusan alkalmazni.

3. Persze a nagy meccseket 563 kameraállásból figyelik – mégsem lehet mindig pontos döntést hozni, ezt láthatjuk az NFL-ből. Éppen a sok kamerabeállítás miatt a vitatott jelenetek száma egyre nő, egyszerűen nem lehet videobíró-kapacitással kontroll alatt tartani mindent. Mindig több lesz a vita, mint a megoldás. Ha pedig ez nem egyenlő, akkor így is - úgy is igazságtalan.

4. A jelenlegi (tervezett) szabályok szerint csak a fontos eseményeket vizsgálja a videobíró. Igen ám, de a szabálytalanságok, a sérülések, adott esetben az alig látható ütközések is meccsdöntő fontosságúak lehetnek. Tehát a részletesség (aprólékosság) kérdésében meg kell húzni egy bizonyos határt, amit a videobíró vizsgálhat (belenyúlva a meccsbe), és amit már nem. Ezt a határt ember húzza meg, és pont ugyanolyan igazságtalan lehet, mint egy gólvonalról kipattanó labda. A videobíró tehát nemhogy a viták számát csökkenti (a vitatott esetek eldöntésével), hanem éppen egy újabb vitát generál, hogy mi tekinthető videobírót igénylő vitatott esetnek!

5. Eddig a labdarúgás ugyanolyan szabályok szerint folyt a BL döntőkön is, mint a megye nyolcban. (Talán az emberanyag különbözött kissé az empirikus kutatások szerint.) Azaz a foci a demokratizmusról, az esélyegyenlőségről, a lehetőségek egyenlőségéről szólt – ami társadalmi értelemben némi (plebejus) értéktöbbletet jelentett, szemben mondjuk az amerikai focival, ahol az elitbajnokságok elitszabályai eltávolították a sportágat az egyszerű ember (dolgozó kisember) lehetőségeitől.

6. A televíziós stúdiók meccselemző műsoraiban is számtalan utólagos video-elemzés marad megoldatlan vagy eldönthetetlen vita tárgya. Ez eddig csak az elemző műsor (tehát nem a sport) része volt – most meg a sport része lesz (lett).

7. A sportot emberek vívják emberek közreműködése mellett. A játékvezető is sportoló, a játéktér része. Nem lehet robottal fölváltani, mert akkor a játék lényege, a lelke szenved csorbát. A sport mégiscsak egy játék, ahol a csapatok (játékból) legyőzik a másik csapatot, és ezen egy csomó ember szórakozik. A bírószidás (vagy megengedőbben: a kritikai elemzés) magának a szórakozásnak a része.

8. Az utolsó érvem a legszubjektívebb. Engem ez az egész videobíráskodás a videojátékokra emlékeztet. Hogy ma már az a gyerek a menőbb, aki a videojátékon ügyesebben bőrözi meg a másikat, miközben a másik (akit megbőröztek), lehet, hogy a füvön milliószor ügyesebb. De ma a modern gépi világban ő már kevesebbet ér. Pedig nem hiszem, hogy a foci rosszabb lett volna 100-120 évvel ezelőtt sportnak, szórakozásnak, társadalmi eseménynek, vitatémának, humán megnyilvánulásnak, mint ma. És ezt így egy kicsit leértékeljük.

Szerintem.

Figyeli a videobíró

(Kép forrása: a régi Telesport főcíme - youtube)