Mi az igazság?

Filozófiai vagy irodalmi értelemben az igazság a valóság megragadása.

Tudományos értelemben a tudomány aktuális állása szerinti objektumnak a szubjektum általi legközelebbi megközelítését érthetjük alatta.

Jogi (perjogi) értelemben azt, hogy adott nyertes fél érvei az ellentmondó fél érveinél erősebben tudják befolyásolni a döntéshozó szubjektumát. (Vö.: nem az nyer, akinek igaza van, hanem annak van igaza, aki nyerni tud.)

Logikailag és metafizikailag azt, hogy a vizsgált szubjektum megismeréséhez a vizsgálat kezdetén rendelkezésre álló összes érvet légmentesen lezárva mely eredmény látszik olyannak, hogy a vizsgálat megismétlődéseikor is mindig ugyanolyan eredményként adódjon.

A történelem (vagy ha úgy tetszik, politikatörténet) szerint viszont igen nehéz meghatározni, hogy kinek van igaza, vagy egyáltalán mi számít igazságnak. Mégis, ahhoz, hogy nyugodtan állíthassuk azt, hogy Orbánnak van vagy nincs igaza, meg kell kísérelni meghatározni azt, hogy mi tekinthető politikai értelemben igazságnak.

A politika definíciója nem ennyire vitatott, mint a fentiek, hiszen tudjuk jól, hogy a politika a másokon való irányító élősdiség művészete, amelyből a politikus azt a hasznot próbálja meg kihúzni, hogy ezen állapot minél tovább fennmaradhasson a számára.

E képlet szerint Orbánnak igaza van. Dacára ugyanis minden kritikának, tüntetésnek, és józan érvnek, Orbán vezetői pozíciója a magyar történelemben példát ritkítóan erős, és tartósnak ígérkezik.

Orbán olyan ügyesen uralja az ország erőforrásait (amiket ugyebár nem mástól, mint az ország lakóitól oroz el folyamatosan), plusz veszi igénybe a külföldi (mondjuk putyini) támogatásokat (amiket bizonyos értelemben meg lehetne határozni júdáspénzként is), hogy mindezeket úgy tudja a saját élősdiségére felhasználni, hogy számottevő ellenkezést, tömegmegmozdulást a már-már általánosan elfogadott ellenzéki attitűd sem tud előmozdítani. (Az általános attitűd azt jelenti, hogy szinte mindannyian egyetértünk, hogy Orbán nem az ország javát, hanem elsősorban a sajátját keresi. Legfeljebb nem bánjuk, mer még mindig jobb, mint...) Az egész magyar társadalom igazodik, noha nagyjából egyetért, hogy ez egy rossz igazodás.

Viszont maga az igazodás a hatékonyság tényét (és a politikai helyességet) támasztja alá.

E helyzetre jellemző, hogy különösebben senkiben nem kelt megütközést az, hogy Orbán az embereket „erőforrások”-nak tekinti (vö.: Emberi Erőforrások Minisztériuma).

Na, tehát Orbánnak igaza van. Mégpedig stabilan.

Vagy…

Várjunk csak!

Mi van, ha a politika definíciója a fentiekkel ellentétben az, hogy az országot alkotó állampolgárok és az általuk alkotott csoportok javainak szolgálata úgy, hogy a javak növekedése a lehető legnagyobb legyen, egyszersmind a folyamatok során mind az egyéni, mind a csoportos károk és egymáshoz viszonyuló arányveszteségek a lehető legkisebbek legyenek.

Na, ez esetben Orbánnak nincs igaza, hiszen ebben az országban kétségtelenül sokan gyarapodnak, azonban a gyarapodáshoz, a növekedéshez, a jobb egészségügyhöz, oktatáshoz, kultúrához, szociális biztonsághoz és a jogegyenlőséghez való hozzáférés nem adatik meg mindenkinek. És még csak nem is a szerencsének vagy a független rátermettségnek köszönhető az előrelépés, hanem annak, hogy a jólét kapujának őre mindenkit politikailag átvilágít. Ha fidesz-támogatót érzékel az őr, akkor szabaddá teszi a bejárást a gyarapodás kapuján.

Tehát Orbánnak nagyon is nincs igaza.

Ezen írás arról szól, hogy mit tekintünk a politika céljának, értelmének, lényegének. Kezdjük itt a közgondolkozást!

Sokan vagyunk olyanok (jómagam is), akik átadják annak az illúziónak magukat, hogy a történelem egy szebb cél, egy igazságosabb és nemesebb társadalom felé halad. Ez azonban sajnos nincs így. A történelem kaotikus. De hogy a káosz mégiscsak a jobb irányba terelődjön, legelőször is magunkon kell kezdeni a mélyrehatóbb változást. Ne legyünk restek újragondolni a jövőnket!

Kire szavazzon az ember a választásokon? Legyen az az első szűrő, hogy a szavazópolgár miképp határozza meg a politikai igazság fogalmát, és olyan személyt válasszon, akivel legalább ebben azonosan gondolkodik. Az szavazzon tehát Orbánra, aki vele azonosan vélekedik a közösségi értékekről.

Az győz, amelyiket eteted.

(Az öcélúan gyalázkodó kommenteket kimoderálom.)