Július elsejétől új időszámítás kezdődik a bíróságokon. A jogi képviselővel (ügyvéddel) rendelkező ügyfelek ezt követően írásbeli anyagot kizárólag digitális úton, internetes kapcsolattal juttathatnak el a bírósághoz – papír alapú levelezéssel, személyes iratbeadással nem.

A rendszer kidolgozói jópofáskodva csak „e-per”-nek nevezték el azt. (Valószínűleg az a fickó találta ki a nevet, aki a mozifilmek címét szokta magyarra fordítani. Gagyi mami.)

A rendszer azonban alapelveiben téves, a technikai struktúrájában pedig szinte használhatatlan.

A sajtó erről sajnos semmit sem ír, az átlag állampolgár pedig aligha fog ebből bármit is észrevenni (egyelőre), de tudnunk kell, hogy ami veszélyben lesz holnaptól, az nem kevesebb, mint a jogállam egyik legfontosabb pillére, a polgári bírósághoz való hozzáférés.

Miért?

A rendszert természetesen úgy dolgozták ki az informatikusok, hogy sem a bírósági ügykezelőket, sem az ügyvédeket, sem a bírókat nem kérdezték meg. (Ez ugyebár a NER lényege.)

Jelenleg nincs olyan sürgető jogi, műszaki vagy adminisztrációs ok, ami szükségessé tenné az e-per bevezetését. A bíróságok adminisztratív leterheltségét az e-per jelenleg bevezetendő formája egyáltalán nem tudja csökkenteni, sőt, az egyszerűbb ügyekben – amelyek a bírósági ügykezelés nagyobb részét képezik – éppen a perek elnehezülése várható. A jelen állapotában a rendszer fölösleges is és nem képez az eddigieknél hatékonyabb alternatívát.

A perek közvetlensége és kontradiktórius jellege miatt a tárgyalások lefolytatása nem lehetséges a képviselői nyilatkozatok, vizsgálandó okiratok és egyéb bizonyítási eszközök azonnali személyes jelenléte és közvetlen érzékszervi vizsgálata nélkül. Ezt az alkotmányos alapelvet az e-per gyakorlatilag figyelmen kívül hagyja, műszakilag nem támogatja. Az e-per jelenlegi változata szerint az elektronikus iratokat minden lépésnél másolatként kinyomtatva kellene a perben újra papír-alapon vizsgálható formába hozni. Önmagában csupán ezek lépésenkénti hitelességi vizsgálata olyan adminisztratív többletterhet jelent, ami lényegesen megnehezíti, adott esetben ellehetetlenítheti a per elvszerű gyakorlati lefolytatását.

Egy perben természetes kérdésként adódhat olyan bizonyítási eszköz felhasználása, ami az előírandó szabványokon kívülre kerül. Pl: szaganyag-vizsgálat, DNS-vizsgálat, stb. Eddig sem volt előírás az A4-es papírméret használata, mert egyes iratok megjelenése nem hozható fedésbe e szabvánnyal. A digitális szabványokra ez fokozottan érvényes – gondoljunk csak az egyéb érzékeléssel (hallás, tapintás, de akár szaglás által) megvizsgálandó bizonyítási eszközökre.

Az e-per hardveres és szoftveres műszaki háttere kétségessé teszi a hatékony képviseletet. Az előírt felhasználói felületek durván felhasználó-idegenek. A rendszer kidolgozásában riasztóan feltűnő, hogy bizonyos informatikai elvek mentén készült, mellőzve a jogalkalmazás gyakorlati figyelembevételét. A rendszer informatikailag sem kényelmes, a gyakorló ügyvédi munkához pedig alkalmatlan. (Sajnos ez több más digitálisan kitöltendő, kötelező állami rendszer esetében elmondható, a földhivatali nyomtatványoktól az adóhatósági űrlapokig…)

Az e-per fölösleges informatikai réteget hoz létre az ügyfelek, a jogi képviselők (ügyvédek), a bíróságok és az ellenérdekű felek és képviselőik között. Ezen kapcsolatok során az e-per miatt minden egyes réteg közötti kommunikációt át kell ültetni, a kommunikáló feladó gondolatait logaritmikai jelekké kell lefordítani, amit a fogadó fél digitálisan visszafordít. Ez minden egyes nyilatkozat esetében meg kell, hogy történjen. Egy egyszerű per esetén is ez akár több ezer gondolati elem ide-oda fordítgatását jelenti, ami lehetetlenné teszi a munkát.

A rendelkezésemre álló nyelveken (angol, német, francia) vizsgáltam a nemzetközi gyakorlatot a google kereső által. A tudományos alaposság mélységét messze el nem érő, rövid vizsgálódásom szerint egyetlen európai államban sincs kizárólagos digitális előterjesztéshez kötve a jogi képviselői eljárás. A strasbourgi Európai Emberi Jogi Bíróság például Magyarországról is fogad be kereseteket. Ezen keresetek és egyéb peres iratok előterjesztése továbbra is kizárólag papíralapon, postai úton történik – dacolva a magyar e-peres rendelkezések alapelveivel.

Az e-perrel kapcsolatosan a helyi ügyvédi kamarák lázas oktatásszervezésbe fogtak az utóbbi fél évben. Az előadásokon az a groteszk helyzet alakult ki, hogy az előadók olyan informatikusok volt, akik egy közhatalmi státusszal nem rendelkező magáncég (kft) ügyvezetőjeként-alkalmazottjaként határozták meg azokat a jogi és műszaki megszorításokat, amelyeken belül történő mozgásra rendelte utasítani a gyakorló jogászokat. Az ügyvédek nagy része értetlenül szemlélte, hogy a Kamara ehhez érdemi érdekérvényesítés nélkül asszisztál.

Korlátolt felelősségű társaság végzi a rendszerfejlesztést. Mindhárom szó fontos: korlátolt, felelősségű, társaság. És az új rendszer kizárólagos: csak ezen a csatornán lehet majd kommunikálni! Érdemes lenne itt egy kicsit megtorpanni és gondolkozni.

Az oktatás során az előadó informatikus által előterjesztett műszaki szabványok érthetetlenek, követhetetlenek voltak, a felmerülő gyakorlati jogi kérdésekre (pl: több különböző irat mikénti csatolása, illetékfizetés, stb…) semmilyen érdemi válasz nem érkezett, és feltűnően sokszor hivatkozott maga az előadó is arra, hogy a program bizonyos részei hiányosak, nem működnek vagy nem teszik lehetővé bizonyos jogi aktusokat kifejtését. A legjobb és leggyakoribb válasz az volt: - Majd meglátjuk, hogy működés közben hogyan vizsgázik a rendszer.

A rendszer az informatikának veti alá az eljárásjogot, miközben pont fordítva kellene: az informatikának kellene kiszolgálnia az eljárásjogot.

(Az eset hasonló ahhoz, hogy a regnáló kormánypárt büszkén hirdette, hogy a jelenleg hatályos alaptörvényünket Szájer József egy iPad-en írta meg a repülőútjai során.)

Az internetes kapcsolatokat szoftveres és hardveres hátterét jellemzően amerikai magáncégek fejlesztik, és munkájuk során döntő arányban saját, cégen belüli szabványokra támaszkodnak, eleget téve a műszaki haladás és a marketing szükségleteinek. Például a windows-rendszer frissítési fejlesztése a felhasználók igényeinek figyelembevételével, de azok döntési potenciálján kívül történik. Az előírt és kötelező frissítések elrendelése során a külföldi magáncég nincs (nem is lehet) tekintettel a magyar törvényi szabályozásokra. Ez egyrészt a közhatalmat gyakorló, e cégek rendszerének dinamikus fejlesztő logikájára hagyatkozó Magyar Állam belső működésére hathat a perek szempontjából nem szándékolt, mégis alapvető befolyással, másrészt nemzetbiztonsági kockázatot is jelenthet.

A szoftverek fejlesztése és használata zárt kódú, ami azt jelenti, hogy a felhasználóknak – jelen esetben a kényes adatokat rutinszerűen kezelő ügyvédeknek – semmilyen rálátása nincs (nem is lehet) arra, hogy a program mit tesz a bevitt adatokkal. (Ez mindaddig nem jelentett problémát, amíg a jogi szövegek szerkesztése „off line”, internetes kapcsolódást nem igénylő tevékenység, ami egy egyszerű írógéppel is ellátható.)

A jelenlegi „rendes” pervitel és a digitális e-per hosszú ideig (akár évtizedekig) tartó együttes fenntartása lenne indokolt, ez ellen egyetlen érv sincs. Kizárólag így lehetne követni a kialakuló digitális igényt a perek vitelére. (Miként az e-mail mellett működik a rendes posta, az e-book mellett továbbra is létezik a rendes könyvkiadás, és a hivatalok, cégek esetében sem lehet lemondani a személyes ügyfélfogadásról.) Érthetetlen, hogy az e-per bevezetését miért köti a jogalkotó az eddigi rendszer egyidejű berekesztéséhez. A rendszer alternatívkénti bevezetése azért is lenne ajánlatos, mert a gyakorlat során lehetne a rendszert tesztelni. Így tesztelés nélkül, úgy vezetünk be egy teljesen új rendszert, hogy nincs még lehetőség sem elállásra, visszakozásra.

Sajnos nem viccelek. Holnaptól a magyar bírósági rendszer alapja nem a római jog többé, hanem a jópofán hangzó „eperkapu-gyík”. Tényleg nem viccelek: http://nisz.hu/hu/eperkapu-gyik. Tessék megnézni ezt az oldalt. Valóban erre alapítjuk a jogállam egyik legfontosabb pillérét?

A perben az ügyvédi szellemi munkát (ami adott esetben napokon keresztül tartó szimpla kreatív gondolkodás egy jogeseten) – felváltja az informatika önimádó kígyójával folytatott Laokoón-csoport-szerű harc. Jelenleg az a helyzet, hogy országszerte a bírósági dolgozók és az ügyvédek ezrei drukkolnak annak, hogy a rendszer összeomoljon és beduguljon...

Kép: a Laokoón-csoport. Forrás: Wikipedia.