Negyvennyolc-negyvenkilencben és a kiegyezés óta eltelt időben Magyarország számos miniszterelnököt (kormányfőt) fogyasztott el. (Bár a megfogalmazás nem túl pontos: néha az aktuális kormányfő fogyasztotta el Magyarországot.)
Mind férfiak voltak. A hivatali idejük egyenként átlagosan 931 nap volt. A legrövidebb ideig Hadik János töltötte be a hivatalt (mindössze 17 órán keresztül), a leghosszabb ideig pedig Tisza Kálmán (ő ráadásul egyhuzamban – 5258 napon keresztül).
Orbán nem titkolt (és elismerésre méltó) célja az, hogy bekerüljön a történelemkönyvekbe. Kétségtelenül különlegesen kiemelkedő képességekkel rendelkezik: 16 éven keresztül ellenzéki politikusként is talpon tudott maradni – és többször is képes volt elérni, hogy a jogi lehetőségeket maradéktalanul maga javára használva kétharmados többséget szerezzen, azaz gyakorlatilag ellensúlyok nélküli zavartalan kormányzást valósítson meg.
Olyan történelmi esélyt szerzett-kapott, amilyet a történelem során csak nagyon kevesek.
A magát jelenleg a nemzeti konzervatívok közé soroló, de 8 éven keresztül a Liberális Internacionálé alelnökeként tevékenykedett Orbán eddig 3523 napon át lehetett Magyarország miniszterelnöke. Ez több mint három és félszer annyi, mint az átlagos idő a magyar történelemben. Több mint kétszer annyi, mint sokszor támadott, és súlyosan felelőssé tett Gyurcsány Ferenc hivatali ideje. Csak a fent említett Tisza Kálmán (5258 napig), Lázár György (4424) és Bethlen István (3784) voltak csupán hosszabb ideig regnáló kormányfők. (Akik közül ráadásul a Lázárt nem is tekinthetjük a valódi hatalomgyakorlónak, inkább az adminisztráció csúcsvezetőjének.)
Ha Orbán 2016. november 16-ig kitart, még Bethlent is megelőzi majd.
Ezzel a teljesítményével Orbán hosszabb ideig irányítja az országot, mint Roosevelten kívül az összes amerikai elnök a sajátját.
A történelemben több időt kapott (szerzett magának), mint amennyi például a Nobel-békedíjas Churchillnek, szintén Nobel-békedíjas Willy Brandtnak, Helmut Schmidtnek, Robert Schumannak, de Leninnek, Jelcinnek vagy Gorbacsovnak jutott.
Nagyságrendileg ennyi ideig irányította országát de Gaulle, Merkel, de a régiek közül Napoleon, Caesar vagy Nagy Sándor.
A kormányon töltött idő hosszabb, mint Petőfi Sándor vagy a Beatles teljes működési ideje. (Orbán nagyságrendileg annyi időt töltött a Parlamentben, mint Petőfi Sándor teljes élete.)
Mi kerül bele hát a történelemkönyvekbe? Történelemformáló karizma? Vagy egy iPad-en létrehozott, toldozott-foldozott alaptörvény? A Nemzeti Együttműködésnek nevezett, de a döntéshozatalból mindenkit kizáró rendszer felépítése? A mutyik? A talpnyaló gigerlik? A fülkeforradalmiság? (A valódi forradalmár Petőfi vajon csóválja-e a fejét…?)
A politikától elfordulás? A félelem, a sunyulás, a lapítás? A „rosszabbul élünk, mint 4 éve”, az „elmúltnyolcév”, a „jobban teljesít” és a „reformok működnek”? A silány parlamenti hangnem? Durvaság és agresszió vagy temperamentumos, erős, büszke kiállás? Európaiság vagy éppen európaiatlanság?
Miközben a valódi történelemfordító lépések, pl. az európai pénzügyi és jogi integráció, a NATO-csatlakozás, az EU-csatlakozás nem köthető a nevéhez (egészen pontosan nem elsődleges az ő miniszterelnöki nevéhez köthetők). Nemzetünk egy dologban jutott konszenzusra: gyűlöljük a politikusainkat és a politikát.
A történelem megadta az időt és az erőt is arra, hogy Orbán nagyot alkosson. Orbán tehetsége arra elegendő volt, hogy megragadja a lehetőséget, és olyan hatalmat szerzett, ami erőben és időben a párját ritkítja.
Ennyi idő alatt a magyaroknak óriásit kellett volna lépniük a történelemkönyv egyik lapjáról a másikra. Fogynak a kifogások és az idő.
♦ ♦ ♦
[Megjegyzések:
- Az eddig 19.267 napot élt Orbán egész életéből 18,3 %-ában töltötte be a hivatalt. Ez is szinte példa nélküli rendkívüli teljesítmény, ennél sokkal hétköznapibb és egyszerűbb szakmákban is.
- Gerevich Aladár csaknem háromszor ilyen hosszan tudott olimpiai aranyérmes maradni.
- A miniszterelnöki idők számításánál – összehasonlító vizsgálatokat követően – a wikipédia adatait vettem alapul.
- Az átlagszámítás a jelen esetben számtani átlagot (aritmetikai középértéket) jelent.
- A miniszterelnökök közé számítottam a II. világháború utáni korszak kormányfőit (minisztertanácsi elnökeit) is, bár a valódi hatalomból nem a mai értelemben részesültek.
- Az ellenforradalmi kormányokat nem számoltam.
- Szálasit nem voltam hajlandó miniszterelnöknek számítani.
- A számítások 2016. február 29-i eszmei időpontra vonatkoznak. (Bár a szökőnap nem február 29-én, hanem 24-én van.)
- További érdekesség lehet illiberalizmusilag, hogy Orbán egyik példaképe, Széll Kálmán szabadelvű párttag volt.
- satöbbi.]