Arra jutottam...

köz+gondolkodás

A rasszizmusról, cigányságról, szegregációról logikusan

2014. november 22. 14:50 - csonka balázs

Igazságos megoldáshoz csak gondolkozással juthatunk - a düh igazságtalansághoz vezet

Egyre több helyről hallom, olvasom, hogy demográfiai válság előtt állunk, mert a hazai (különösen a kelet-magyarországi) társadalom „elcigányosodik”. (Legutóbb pl. a rasszista lelkész-minisztertől: http://www.kormany.hu/hu/emberi-eroforrasok-miniszteriuma/hirek/ketszazmilliard-forinttal-marad-tobb-a-csaladoknal-a-kovetkezo-ot-evben. ) A kommentekben pedig egymást érik a nyíltan uszító, kirekesztésre, és sajnos néha (gyakran) az elűzésre, sőt likvidálásra utaló sorok.

Gondolkodjunk egy kicsit.

Ki is a cigány? Aki annak vallja magát? Vagy akinek a szülei cigányok? Ez utóbbi esetben megint csak definiálni kellene, hogy a szülők mi alapján azok. Vagy akinek a szülei annak vallják magukat? De akkor meg megint az öndefiníciónál vagyunk. Vagyis mielőtt ítélkezünk bárki fölött ilyen vonatkozásban, meg kell tőle kérdezni, minek vallja magát.

Vagy aki ilyen kulturális térben nőtt föl? Ez esetben meg definiálni kellene azt, hogy mit értünk ilyen kulturális tér alatt? …És ha még nem nőtt fel? Vagy csak részben tartózkodott ilyen kulturális behatás alatt?

Vagy aki rassz-jegyeket visel? Sötét a bőre? Megint nem jutunk sehova, mert vannak sötét bőrű magyarok és világos bőrű cigányok is.

Tehát egy rendes rasszizmust eleve el sem tudunk kezdeni, csak akkor, ha a támadni vágyott embertől (több ember esetén az emberektől egyenként) megkérdezzük, hogy ő éppenséggel cigány-e.

----------------------

Én magyar ember vagyok, és pedig elsősorban azért, mert magyarnak vallom magam. (Liszt Ferenc nem értett magyarul, nem ebben a kultúrában nőtt fel, jóformán nem is tartózkodott Magyarországon, mégis egész életében magyarnak vallotta magát, ha kérdezték. Ezért tekintjük magyarnak, és vagyunk rá büszkék.)

----------------------

Tehát. Egy pár percre fogadjuk el azt a rasszista borzalmat gondolkodási kiindulásul, hogy valami miatt a cigány embert kevésbé kell tisztelni, mint az átlagot, ill. hogy önmagában a cigány mivolta miatt rászolgált az üldözésre, a kirekesztésre és egyéb hátrányokra. Ezzel egyidejűleg pedig a magyart, csak azért mert magyar, szeressük és támogassuk az átlagnál jobban.

Ez esetben a probléma az, hogy mit kell tenni egy olyan emberrel, akinek egyik szülője ilyen, a másik meg olyan? (Több ezer honfitársunk van így.) Ővelük mi legyen? Őket üldözni, vagy éppenséggel támogatni kell? Vagy ez kioltja egymást, és úgy kell viszonyulni hozzájuk, mint egy itt tartózkodó - mondjuk - portugálhoz? (De a portugált meg a vendégjog ősi elve alapján inkább kicsit támogatjuk.)

Még a legfelkészültebb rasszizmus sem képes választ adni erre az egyszerű kérdésre. Vagy ilyen esetben is rá kell bíznunk az illetőre, hogy döntse el ő maga, hogy ki is ő valójában? De akkor mi a helyzet, ha vegyes indentitásúnak vallja magát?

De lépjünk még eggyel tovább. Mit kell kezdenünk azzal az emberrel, akinek csak az egyik nagyszülője volt cigány? Ő már nyilvánvalóan inkább magyar, mint cigány, tehát máris az átlagnál jobban kell őt támogatnunk. De vajon, ha ő maga cigánynak vallja magát, akkor mit kell tennünk? Elnyomni a meggyőződése miatt akkor is, ha valójában inkább magyar?

Ez utóbbi embernek az egyik nagyszülője cigány. A cigány nagyszülőt vajon üldözni és elnyomni kellene a cigánysága miatt a rasszizmus logikája szerint akkor is, ha történetesen egy magyar identitású unokát nevelt föl? Magyar ember fölnevelése a rasszizmus elemi elvei okán támogatandó tett. Ha cigány tesz ilyet, akkor máris inkább támogatandónak minősül a logika egyszerű elvei alapján még az eredeti álláspont figyelembe vétel mellett is, azaz inkább támogatandó, még ha cigány is. Ez esetben viszont hogyan számolunk el a rasszista társainknak arról, hogy találtunk egy embert, aki cigány ugyan, de mégis támogatandó?

…És így tovább. Ha nem szeretjük a félig vagy negyedig cigány, de a többi részében magyar embert, akkor milyen aránynál lehet ezt figyelmen kívül hagyni? Ha például az már nem számít megbélyegezendőnek, akinek csak az egyik ükszülője volt cigány, akkor meg az a kérdés adódik, hogy az egy cigány dédszülős ember vajon pontosan miben is különbözik az egy cigány ükszülős embertől?

Satöbbi, satöbbi, satöbbi.

Nem nehéz kérdések.

Amíg a rasszizmus, cigányellenesség, kirekesztés ezekre a végtelenül egyszerű kérdésekre nem tud igazságosan válaszolni, addig én ezeket az eszméket társadalmilag káros, elutasítandó és ostoba gondolatoknak tartom, és az úgy általában a cigányság elleni hitvány és üres hőzöngést elítélem, a harsány hangoztatókat, az igazságtalanság önjelölt apostolait megvetem, és bizony, erre bíztatok mást is.

----------------------------------------

Még néhány gondolat:

A fenti eszmefuttatásban a magyarságot és a cigányságot ki lehet cserélni bármely többség-kisebbség viszonylatra, természetesen olyanra is, ahol épp a magyarság a kisebbség. És bizony az elszakadt országrészekben élő jelentős vegyes magyar identitású tömegekkel is kell kezdeni valamit; leginkább és elsősorban tiszteletben tartva őket, figyelni rájuk. Nem csak szín szerbek vannak az egyik oldalon szín magyarokkal a másikon, és nem is csak két oldal van.

A helyzet kezelésére tökéletesen alkalmatlan a kirekesztő és igazodásra kényszerítő nacionalizmus.

----------------------------------

Ha a bevezetőben szereplő, és mostanában minduntalan előkerülő gondolat arról, hogy a társadalmunk „elcigányosodik” (lejön a pofámról a bőr, hogy egy ilyen szót leírok), szóval ha ez igaz is lenne így egyszerűen, hogyan lehetne ezt a cigányoknak terhükre róni? (Mert mindenki nekik rója föl.)

Nem az inkább a hibás, aki lemarad?

----------------------------------

Azért is írtam le ezen gondolataimat, mert sajnos alig akadt olyan társaság, ahol ezeket végig lehetett volna mondani. Pedig ez csak puszta igazságkereső logika.

Ám ha az ember a logika mentén érvel, akkor általában már a második mondatnál legyintenek: „ne dumálj itt nekünk, hát nézd meg, milyen koszosak és lopnak is”

De én ebben az esetben nem a kérdés szociológiai vagy a kriminológiai vetületével, hanem a logikai igazságtartalmával kívánok foglalkozni. (Remélem, később még lesz módom ezekben a megközelítésekben is összeszedni az érveket.)

Itt a lényeg most az, hogy megértsük, hogy az „ezek” nem léteznek. Olyan nincs, nem lehet, fogalmilag kizárt, hogy igazságos legyen az „ezek” ellen irányuló gyűlölet, akármi is legyen a tapasztalat.

 „Ezek” elleni tapasztalat ugyanis a fentiek alapján nincs, mert fogalmilag kizárt. Vannak erős és kevésbé erős identitásúak, vannak, akik szívesen beilleszkednek, vannak, akik büszkén dacolnak, igen, vannak bűnelkövetők, deviánsak, élősdiek, de vannak szelídek, jámborak és tisztelettudók is.

Semmilyen problémát nem old meg a gyűlölet, a rasszizmus. Sem a cigányok esetében, sem a szórványmagyarság esetében.

-------------------------------------

Kulturális autonómiát követelünk – joggal. Kulturális autonómiát adni vajon készen állnánk?

-------------------------------------

A gondokra, kérdésekre (mert bizony vannak bőven) vannak, lehetnek megoldások. De önmagában a gyűlölet, a kirekesztés, a szegregáció az igazságosság próbáját nem állja ki.

 

 

Ha tetszett, lájkold, oszd meg, kommenteld. Ha nem tetszett, kommenteld!

komment
süti beállítások módosítása