Arra jutottam...

köz+gondolkodás

Miért fog a Fidesz bukni?

2015. április 28. 21:30 - csonka balázs

A szocializmus (baloldalizmus) és a liberalizmus is részben az emberek egyenlőségéből eredezteti a feladatait: a baloldalizmus esetén a lényeg abban áll, hogy a társadalmi javakhoz mindenki a lehető legjobb tárgyi esélyekkel és legegyenlőbb lehetőségekkel férhessen hozzá, míg a liberalizmus esetén abban, hogy mindenki azonos jogokkal vegyen részt a hozzáférésben, a siker pedig a saját képességein és készségein alapulhasson. (Túlegyszerűsítetten.) Az egyenlőség az igazságból ered, más-más felfogásban. Ezek az izmusok igazságkereső izmusok.

A konzervativizmus elveti az egyenlőség efféle igazságtartalmát. Az ő igazságkereső lényege abban áll, hogy az emberek és az emberi csoportosulások eleve nem egyenlőek, és azokat támogatja, akiket hasznosnak ítél a társadalom szempontjából. Ők azt gondolják, hogy különféle társadalmi csoportokat lehet támogatni vagy háttérbe szorítani, aszerint, hogy az adott csoportot, annak társadalmi értékeit az aktuális hatalom hogyan árazza be. (Pl.: a házas párkapcsolat értékesebb, mint az élettársi közösség; a gazdagabb ember értékesebb, mint a szegény; a magasabb presztízsű klub tagjai magasabb emberi megbecsülést érdemelnek, stb.)

Orbán meggyőződéses liberális volt. Egykor.

Orbán azonban megszállottan akarja a hatalmat. Erősebben, mint amilyen erős a meggyőződése volt.

(Kövér legalább meggyőződésesen akarja a hatalmat: meggyőződése, hogy rajtuk kívül bárki, különösen a szocialisták – később a liberálisok – tönkreteszik az országot, kiszívják a zemberek vérét.)

Orbán rájött, hogy miért hasznos neki a (nemzeti) konzervativizmus álcája a liberális helyett. A fentiek hideg mérlegelése szerint azért, mert ebben az eszmerendszerben lehet a különféle társadalmi és gazdasági erőket, csoportosulásokat, személy- és vagyonösszességeket a politikai célszerűség, pillanatnyi hasznosság szerint különbözően értékelni, támogatni vagy elvetni (esetleg megvetni) - anélkül, hogy a magyarázatokkal túlságosan sokat kellene vacakolni. Ebben lehet az igazságot, a meggyőződést képlékenyen osztani, az áramlásokat irányítani, kavarni. (Nem szándékozom bántani a meggyőződéses értékteremtő konzervativizmust, mint érték- és elvrendszert: Orbán nem konzervatív, hanem ennek csupán az álcáját használja a maga pragmatizmusa szerint.)

Ezért lehet Orbán rendszerében különböző gazdasági csoportokat „stratégiai” együttműködőknek kinevezni (és helyzetbe hozni), egyidejűleg az ezek ellenfeleinek útját megnehezíteni (a Coca-Cola stratégiai partner, a Pepsi nem - hm, hm). Ezért lehet pályáztatások nélkül tendereket kiírni, személyre szabott jogszabályokat alkotni, meggyőződések és elvek nélkül politikai elkötelezetteket kinevezni, stb… Ezért lehet az, hogy aki tegnap a kegyeltjük volt, ma ki van ebrudalva.

A társadalom azonban éhezi és szomjazza az igazságot. Pénze nincs, jogai is csorbulnak – ennyije azonban mindig marad.

Ha nincs igazság, akkor a rendszer előbb vagy utóbb bukik. Tudhatnánk, mert láttunk már ilyet.

A mai helyzetben a bukást sietteti a gőgösen kérkedő politikai pökhendiség, a mindenütt egyre nyilvánvalóbb amatőrizmus (amit ráadásul profizmusnak állítanak be), a bölcselet teljes hiánya, az értékteremtéstől való teljes eltávolodás, a politikai felülkerekedés nyilvánvaló kéje.

A Fidesznek nincs következetes, elvszerű és koherens programja, olyan paradigmája, amin a kormányzás alapszik. Túl vagyunk azon a ponton, hogy ezt a hiányt a kommunikáció továbbra is el tudja fedni.

…És a kérdés innentől kezdve nem is az, amit a cím rejt. Hanem az, hogy a bukást felelősségre kész, elvszerű baloldal, liberális és konzervatív oldal fogja-e várni, kapunk-e végre elveket, vagy csupán a politika következő szemfényvesztő, szélhámos csapata lovagolja meg majd a lehetőséget.

69 komment
süti beállítások módosítása