Arra jutottam...

köz+gondolkodás

Mi a baj a hvg plakátok ügyében?

2019. május 05. 17:35 - csonka balázs

A vállaltan kormánykritikus hvg hetilap plakátjai minden héten megjelentek a Mahir hirdetőoszlopain, egészen a múlt hétig, amikor – egyik napról a másikra – a Mahir megszüntette a szerződést. (Most itt ne menjünk bele abba, hogy alapvető különbség van a „vállaltan kormánykritikus” és az „ellenzéki” jelzők között, mert ez a cikk nem erről szól, habár a kérdés nem jelentéktelen.)

Alappal hivatkozhatunk-e a sajtószabadság megsértésére?

Első ránézésre nem, hiszen a hvg-nek továbbra is megmaradt az a joga, hogy plakátokat helyezzen ki az ezzel foglalkozó cégeknél, és egyéb módokon is hirdessen, például más sajtótermékekben, a facebookon, vagy egyebütt. Nem jött ki semmilyen olyan jogszabály, ami ezt a jogát korlátozná.

Második ránézésre azonban igen, hiszen nincs ma olyan hirdető cég, amelyiknek lenne olyan felülete, amin lehet plakátolni.

A probléma jogi lényege nem a sajtószabadság, hanem a versenyszabadság korlátozása. A versenyjogi szabályok – amelyek a jogállam működési alapját képezik – azt lennének hivatottak biztosítani, hogy a vállalatok tisztességesen versenyezzenek egymással.

Magyarországon a Versenyhivatal feladata lenne az, hogy megakadályozza, illetve megszüntesse a versenyellenes tevékenységeket, és biztosítsa az egyenlő, tisztességes és méltányos feltételek melletti versenyt. Ma a Versenyhivatal nem felel meg ennek az egyetlen feladatának: Magyarországon a Mahir monopolhelyzetben van a hirdetési piacon, gyakorlatilag csak nála lehet hirdetni, és ezt a Versenyhivatal (jogszabályellenesen) engedélyezi.

Általában ha a piacon monopólium van, tehát nincs verseny, akkor az azzal jár, hogy (1) az árak emelkednek a monopolhelyzetben lévő kénye-kedve szerint, (2) senki nem ösztönzi a szolgáltatót jobb minőségre, (3) szélesebb választékra, (3) innovációra, így a fogyasztók alapvető érdekei sérülnek. Ezért a monopóliumok léte (szigorú kivételektől eltekintve) jogellenes.

A plakát piacon pedig speciális piaci következmény, hogy (5) egy adott vélemény nem tud másképp megjelenni. Azzal tehát, hogy a versenyjogi szabályok ma nem érvényesülnek Magyarországon, mert a hirdetési piac egy kézben (éspedig közvetetten Orbán Viktor kezében) összpontosul, a sajtószabadságra is kiható közvetett hatása van.

Azt, amit az állam látszólag enged (sajtószabadság), egy magáncég (állami engedéllyel a hatalomgyakorló elvárása alapján) korlátoz. Végső soron tehát az állam engedi a sajtó szabadságának a korlátozását.

(Azt, hogy a monopóliumok léte egyszerre jellemző struktúrája a kommunizmusnak és a szavakban hevesen kommunistaellenes NER-nek, ne is firtassuk. Azt pedig, hogy a magyar monopóliumok mögött – puszta véletlenségből – mindig Orbán áll, pláne ne.)

Van ennek az ügynek azonban egy másik, a sajtóban kevésbé vizsgált kérdésköre is: föl lehet-e így mondani egy szerződést?

Nem kell jogásznak lennünk ahhoz, hogy belássuk a jogbiztonság alapvető fontosságát. Ha egy együttműködés minden következmény nélkül, azonnal felmondható az egyik fél aktuális hangulata szerint, akkor az nem szerződés. A szerződések megszüntetésének azért vannak kölcsönös szabályai, mert azok nélkül kutyafülét nem ér a szerződés, mert nem beszélhetünk együttműködésről.

Példák: kifizetem a sört a pultnál, de a csapos nem csapolja ki, mert már nincs kedve. Amíg távol vagyok, kitesznek a bérelt lakásomból, mert a bérbeadó pillanatnyi érdeke így kívánja. Kifizetem a kőművest, de őneki nincs kedve a házat megépíteni. (Pluszba jön erre – ugye – a monopolhelyzet.)

Ha elfogadnánk a Mahir azonnali, lényegében valódi indoklás nélküli felmondását, akkor ezekre a fenti példákra is igent kellene mondanunk, mert jogi szempontból ugyanilyenek. És ne feledjük: sokan vannak, akik szerint a Mahir felmondása helyes, mi több, a NER szempontjából csibészesen ravaszul hasznos húzás volt. Vegyük észre, hogy a NER rendszerével messze nem az a baj, hogy a vezetői és a haszonélvezői ellenszenves emberek, hanem az, hogy ez egy alapjában tisztességtelenséggel és igazságtalansággal operáló rendszer.

Te mit mondanál a csaposnak?

politikavk.jpg

 

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://arrajutottam.blog.hu/api/trackback/id/tr6214809152

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Hungry horse 2019.05.07. 17:58:18

Kötelező-e kitennie ideológiai mocskot bárki hirdetőnek?
Kötelező-e a pofakönyvnek, tecsőnek ideológiai mocskot eltűrnie?
A kérdés költői.
A tecső és pofakönyv bármit megtehet a nácikkal, vagy bárkivel, akit nácinak cimkéz.
A ballibbant mocsok azonban mindenkinek kötelező.

Kötelezhető-e keresztény ember buziknak, transnyomorékoknak, bortuszmaradékoknak szolgáltatni?
Kötelező.
És szélbalos kommunista embernek náciknak?
Nem kötelező.

A szent kettősmércéteket dugjátok fel magatoknak aljas faszkalapok!

csonka balázs 2019.05.07. 19:33:03

@Hungry__horse: Az efféle kommenteket ki szoktam törölni minden különösebb problémázás nélkül.
De ez szinte műalkotás, úgyhogy itt hagyom.
Remélem a készítője duplán örül, hogy (1) megértette a cikket, és (2) vidáman élhet a világában.

Hungry horse 2019.05.07. 19:51:22

A cenzúra fontos eszköz a ballibbant szólásszabadság értelmezés kereteinek megértéhez.
Erre te is kiváló példa vagy.
Ezért volt hiba a gengszterváltáskor nem fellógatni benneteket az ávós apátokkal együtt, akiktől ezt tanultátok.

Ti sosem finnyáskodtatok, ha cenzúráról, terroról, ellenfeleitek legyilkolásáról volt szó.
Megtennétek ismét és ismét.
Ezért hiba benneteket életben hagyni.