Arra jutottam...

köz+gondolkodás

A GDPR védőbeszéde

2018. július 24. 12:01 - csonka balázs

Petőfi Sándor barátunk viszonylag szabadon vándorolhatott az országban. Ha akkor valaki azt mondta volna neki, hogy az úttesten csak a fehér csíkoknál mehet át, egy másik helyen pedig álldogáljon szépen, amíg a piros lámpa zöldre vált, valószínűleg keresetlen szavak kíséretében küldte volna el az illetőt a jódolgára (helyesen).

Mára a helyzet megváltozott. Tömegek állnak békésen, várva a zöldre. Még akkor is, ha rendőr a környéken sem jár, egyszerűen azért, mert ez már jelenlegi emberi kultúra lényegéhez tartozik. (Szintén helyesen.)

Lehet arról vitázni, hogy az éppen hatályos KRESZ egy-egy rendelkezése jó-e, de abban valószínűleg egyetérthetünk, hogy a társadalmi és műszaki evolúció következtében valamiféle KRESZ-re szükség van. Ennek a bevezetése pedig el nem kerülhető adminisztratív terhekkel járt és jár ma is a közlekedő publikum, és az állam számára egyaránt. A mai, folyamatos adminisztráció többé-kevésbé természetesnek hat, a korabeli bevezetés és megtanulás pedig nehézségekkel járt.

Ha szabadjára engedjük a fantáziánkat, akkor beláthatjuk, hogy egészen más KRESZ szabályok is létrejöhettek volna annak idején, mondjuk olyanok, amelyek bizonyos előjogokkal rendelkező emberek (például meghatározott pártállásúak, nemesek, vagyonosok, nagy fekete autósok, vagy úri lócsiszárok) számára biztosítottak volna mindenkori elsőbbséget, a jelenlegi, nagyjából demokratikus, viszonylag kellemesen élhető szabályok helyett. És az akkori Magyarország anno választhatta volna azt is, hogy saját szabályokat alkot, vagy nem alkot egyáltalán – ehelyett a nemzetközi konszenzusokhoz alkalmazkodott, így aztán egy hazai átlagközlekedő jól elboldogul külföldön szinte bárhol és viszont. (Újfent szintén helyesen.)

A GDPR-ról is nagyjából ugyanez mondható el. A bevezetése az exponenciálisan növekvő adatáramlással járó digitális evolúció miatt így vagy úgy, de szükségszerűvé, sőt sürgetővé vált, és pedig a versenytorzulások kivédése és a mindenféle uniós javak és adatok zavartalanul szabad áramlása miatt és végett uniós szinten, uniós felelősséggel.

Szomorúan tapasztalható azonban, hogy a GDPR-ról szóló cikkek nagy része a cégeket terhelő adminisztratív nehézségekről és a jelentős mértékű bírságok lehetőségéről szól, kellően stresszelően, és még az erre hivatott adatvédők részéről sem látható különösebb igyekezet igényesebb tájékoztatásra a dolog lényegéről.

Az igazi lényeg ugyanis az egyéni szabadságunk, az egyéniségünk, a függetlenségünk, a személyazonosságunk, a jó hírnevünk és a vagyonunk védelme. Ne csak az adatkezelők túlpanaszolt kötelezettségeit lássuk meg, hanem, sőt sokkal inkább a magánszemélyek alapvető érdekeit is. A GDPR ezek eszköze és egyben kulturális iránymutatás nekünk és a közeljövő generációinak. A digitális térben végzett tevékenységekhez, végső soron pedig az élethez és szabadsághoz ugyanis jogcímet szerezni csak személyes adatok szolgáltatásával lehet. Data potentiae sunt. Az adat hatalom. (Az adat a jövő pénze is.)

Az alig három évtizedes digitális technika térnyerése olyan elsöprő, hogy mára lehetetlen lenne a társadalomban digitális remeteként élni. Minden közösségi akciónk digitális adatcsere is egyben.

Aki nem rendelkezik a személyes adatai és a digitális térben hagyott lábnyomai fölött, az védtelenné válik a jogellenes, rosszhiszemű tevékenységekkel, károkozó támadásokkal, bizonyos rendszerekből való kiszorulásokkal szemben és kiszolgáltatottjává válik a személyre szabott manipulációknak. A magánélet elenyészik a digitális térben. Néhány kattintással meghatározható a mozgásunk a GPS által, arcfelismerővel követhetően vagyunk (még a pszichénk is), személyes profilunk, preferenciáink, munkahelyi teljesítményünk, gazdasági helyzetünk, egészségügyi állapotunk, érdeklődési körünk, barátaink személye döbbenetesen könnyen meghatározható, lajstromozható. Felrajzolható a megbízhatóságunk, a viselkedésünk, prognosztizálható a mozgásunk és a munkahelyi előmenetelünk. Az egyéni felhasználók által kezelt készülékek, alkalmazások, eszközök és protokollok ma már olyan mértékben átláthatatlanok, hogy sincs az a szakértő, aki általánosságban birtokolni tudná az erre vonatkozó teljes technikai, informatikai háttértudást. A digitális térben eddig szabadon hömpölygő és lehalászható online azonosítókkal, mint például az IP címekkel, cookie-azonosítókkal, digitális nyomokkal olyan egyéni profilok hozhatók létre, amelyek alapjában határozhatják meg egy adott személy életét és a jövőbeli lehetőségeit, a neki felkínált digitális (vagy adott esetben politikai) termékeket.

Ma naivan, bár magabiztosan használjuk, uralni hisszük azokat az egymásra épülő állami és privát rendszereket, amelyeket három évtizeddel ezelőtt el sem tudtunk képzelni, és amelyek mára részben kötelezővé is váltak: online pénztárgép, jogügyletek biztonságát erősítő adatszolgáltatási rendszer (JÜB), NAV általános nyomtatványkitöltő rendszer (ÁNYK), online bírósági eljárás, ehhez tartozó operációs rendszerek, appok, e-mail, google, satöbbi. Senkiben nem kelt megütközést, ha bizonyos állami rendszereket csak magáncégek által fejlesztett, soha ki nem derülő indokokkal frissíteni rendelt operációs rendszerekkel működtetünk.

A Facebook, az Instagram, a Youtube és az egyéb közösségi szolgáltatók különösebben soha nem vizsgált etikai értékek mentén alapjában változtatják meg a világunkat, egyben pedig független és önkényes, nemzetközi normaalkotókká is váltak kulturális és jogi értelemben egyaránt: döntenek a szólásszabadság, a magánszféra-közérdek-reklám határairól, a felhasználók nekik (mármint a szolgáltatóknak!) megfelelő adatainak kiválasztásáról, használatáról, egymásnak és az állami hatóságoknak történő exportjáról és importjáról, marketingeszközökről, híráramlásról.

Már most kiszolgáltatottjai lehetünk a saját, sokszor ellenőrizetlen és fals adatainknak az online hitelkérelmek, a munkaerő-toborzás, a marketing vagy a közösségi média világában. A kizárólagosan választható digitális termékeket mesterséges algoritmusok ajánlják személyre szabottan.

A digitális fejlődés útjai nagyjából annyira láthatók be, mint ahogy ez a mai világ volt látható három évtizede: sehogy. Az azonban bizonyos, hogy olyan világban fogunk élni, amelyben egyre szélesebb körű és egyre intelligensebb, „trükkösebb” technológia fogja értékelni, és ha neki kell, manipulálni az adatainkat, így hamarabb fogja tudni, hogy mit gondolunk, mit döntünk, mielőtt mi magunk megtennénk. Lehetetlen lesz ezeknél a rendszereknél okosabbnak, ravaszabbnak lenni – és kívül maradni sem lesz lehetséges.

Könnyedén elképzelhető a lehetőség, hogy a jövő gazdasági-pénzügyi hatalmai, akár az állammal összefonódva az adatainkkal való rendelkezés megszerzésével, a személyes profilunk rosszindulatú manipulálásával, átkalibrálásával olyan jogszűkítő hatást gyakorolnak, aminek a vége adatrabszolgaság, rossz esetben egyfajta új, valódi rabszolgaság lehet. Ehhez képest a facebook álprofilok már most sok problémát okozó világa csupán zsenge óvoda. (A Terminátor-filmekre utalás ma még ironikus, de a kérdés nem az, hogy eluralkodnak-e fölöttünk a mesterséges intelligenciák, hanem az, hogy mikor kerül ki az uralmunk alól ez az egész. Mindenesetre már most is személyre szabottan keres nekünk a google.)

Az Európai Unió jogalkotói ezt a veszélyt ismerték föl, és látták meg az erre vezető utat. A GDPR nem kevesebbet próbál meg, mint szigorú szabályaival az uniós emberiséget szisztematikus adatgyomlálással és számonkérhetőséggel ettől megvédeni, ha még nem késő. Nem tudjuk, eljön-e a vihar, de ha eljön (úgy fest, hogy igen,) ne álljunk kiszolgáltatottan, „adatmeztelenül”.

A GDPR sikerén (is) múlik, hogy hogyan fog kinézni a jövő. Ki (mi) lesz a domináns alakítója ennek: az állami és uniós szintű választott, tehát legitim politikai hatalmi struktúrák, vagy a beláthatatlan tulajdonosi szerkezetű, tisztázatlan, labilis és képlékeny erkölcsi-etikai hátterű, a tőkén kívül mindentől elszabadulni vágyó magáncég(szörny)ek, az épp aktuális pénzügyi érdekeik mentén. Az államnak és a GDPR-ral felfegyverkező Uniónak – amelyek (elvileg még) mi magunk vagyunk – sikerül-e kontroll alatt tartania a jövő alakulását?

 

(Figyelem! A cikk nem arról szól, hogy a GDPR egyes aprólékos rendelkezései minden szempontból tökéletesek lennének.)

(A szerző ügyvéd.)

 23.jpg

Címkék: GDPR

A bejegyzés trackback címe:

https://arrajutottam.blog.hu/api/trackback/id/tr6414132069