Arra jutottam...

köz+gondolkodás

A Kft operaházi báljának szereplői

2017. május 16. 17:51 - csonka balázs

Bál van, igen bál van az Operaházban! A Kft együttes remekét, a Bál az Operában c. számot hál’istennek még ma is viszonylag sűrűn lehet hallani a honi rádiókban. (Persze lehetne többször is.) A szövege közismert. Ha mégis lenne olyan hallgató, aki ne lenne tisztában a bál szereplőinek kilétéről, azoknak alább segítünk az eligazodásban:

Aida

Az etióp király lánya, aki rabként él Memphiszben, ennek ellenére gyönyörű szoprán hangfekvésben énekel. Beleszeret egy hadvezérbe, aki azonban persze, hogy Aida apja ellen vezeti csapatait, és akinek a kezére más is pályázna. A lojalitás, az ármánykodás és a hatalmi politika lehetetlenné teszi a szerelem kibontakozását. A végén Aida is, a katona is meghal egy bezárt sziklaüregben, örök szerelemben, egymás karjaiban. (Aida apja is meghal.) Nincs happy end.

(Zeneszerző: Giuseppe Verdi – szöveg: Antonio Ghislanzoni. Bemutató: Kairó, 1871. december 24.)

Sarastro

Nagyhatalmú, félelmetes, de jó fej varázspap, basszus hangfekvésben a Varázsfuvolából.

Fiatal kalandorokat véd meg az éj gonosz királynőjétől, majd össze is adja őket. Persze a gonoszsága dacára fenségesen éneklő királynő őt is el akarja tenni láb alól, de nem sikerül neki. Sarastro példátlanul gazdag zenei környezetben él.

(Zeneszerző: Wolfgang Amadeus Mozart – szöveg: Emanuel Schikaneder. Bemutató: Bécs, 1791. szeptember 30. A sikeres bemutató után két hónappal  Mozart sajnos meghalt. Micsoda dallamokat vihetett magával…)

Sparafucile

Basszushangon éneklő mantovai bérgyilkos a Rigolettóból. (Kérdéses, vajon Náti  le tudná-e beszélni erről a kellemetlen hivatásról.) A csúnya jellemű Rigoletto gyilkossággal bízza meg, és hát sajnos meg is öl egy embert, de természetesen, nem azt, akit kéne, vagy akire fölbérelték. Persze hogy nagy baj lesz ebből. A fatális tévedések mögött átok áll.

(Zeneszerző: Giuseppe Verdi – szöveg: Frencesco Maria Piave, Victor Hugo alapján. Bemutató: Velence, 1851. március 11.)

Rigoletto

A mantovai herceg udvari gonosz bolondja, aki mindenkit kigúnyol és megaláz. Bariton. Nagyon nem jó fej. Az udvaroncok csúnyán megszívatják, és bonyodalmas cselekmény után a lányát, aki persze egyáltalán nem érdemelné meg, Sparafucile véletlenül megöli. Persze nem az ölés a véletlen, hanem az, hogy kit. Őrá is ráférne egy kis Náti féle elmélyülés, meditálás.

Cavaradossi

Tenor hangfekvésben éneklő római szabadgondolkodó festő a Toscából, aki a napóleoni háborúk alatt egy menekülő barátját bújtatja. A titkosrendőrök elkapják, és kínvallatásnak vetik alá, de ő ellenáll. Szerelme, Tosca azonban nem bírja tovább, és elárulja a titkot. Cavaradossira golyó általi halál vár, amit követően Tosca önként követi őt a halálba.

(Zeneszerző: Giacomo Puccini – szöveg: Luigi Illica és Giuseppe Giacosa. Bemutató: Róma, 1900. január 14.)

Cso-cso-szán

Ő a szoprán hangfekvésben éneklő Pillangókisasszony, aki 15 éves korában hozzámegy egy amerikai tengerészhadnagyhoz Japánban. Annyira bízik a házasságban, hogy megkeresztelkedik, emiatt a nagybátyja kiátkozza. Feltétlen bizalom, teljes odaadás jellemzi. A férje azonban 3 évre elutazik, és a házasságát sem veszi komolyan, olyannyira, hogy egy másik nővel tér vissza Amerikából. Cso-cso-szán bemutatja a kisfiukat, aki a távollét alatt született – őt a férfi magával akarja vinni az új nőjével Amerikába. Az operatörtének talán legszívszaggatóbb áriájával Cso-cso-szán elbúcsúzik a fiától, majd harakirit követ el.

(Zeneszerző: Giacomo Puccini – szöveg: Luigi Illica és Giuseppe Giacosa. Bemutató: Milánó, 1904. február 17.)

Desdemona

A velencei szoprán lány a mór Otello felesége. Sajnos többen is szerelmesek belé, így elég bonyolult cselszövések, intrikák és kavarások következtében Otello olyannyira féltékennyé válik, hogy megfojtja őt, majd magával is végez.

(Otello címmel két ismert opera is született Shakespeare nyomán.

I. Zeneszerző: Gioachino Rossini – szöveg: Francesco Berio di Salsa. Bemutató: Nápoly, 1816. december 4.

II. Zeneszerző: Giuseppe Verdi – szöveg: Arrigo Boito. Bamutató: Milánó, 1887. február 5.)

Don Juan

Spanyolul Don Juan, olaszul Don Giovanni. Nos, ő egy dúsgazdag spanyol főnemesi kalandor, aki barintonban énekel, miközben erkölcsre, törvényre, emberségre, szívre fittyet hányva hajszolja a kéjt Sevilla környékén. Hozzászokott, hogy szeszélyeinek, vágyainak nincsenek korlátai – sem az égi, sem a földi, de még a pokolbéli hatalmasságoktól sem retten vissza. Nem hat rá a fenyegetés, könyörgés, józan ész. Vad csábító, merész párbajozó, akit a darab végére elér a végzete és a pokolra kerül.

(Zeneszerző: Wolfgang Amadeus Mozart – szöveg: Lorenzo Da Ponte. Bemutató: Bécs, 1787. október 29. A Don Juan-témát a legkülönbözőbb nemzetiségű és műfajú írók dolgozták fel: Moliére, E.T.A. Hoffmann, Dumas, Byron, Puskin, Baudelaire, Maupassant, Shaw, stb.)

Figaro

Basszbariton grófi komornyik Sevillában, aki az esküvőjére készül szerelmével, Susannével. Azám! Persze, hogy szerelmi intrikák és cselszövések kezdődnek a kastélyban. Féltékenység, megcsalás, álruhák, pofonok, titkos találkák, félreértések és félremagyarázások sűrű erdeje.  A lenézett szolga, aki a valódi boldogságot keresi, végül eszesebbnek és talpraesettebbnek bizonyul a kedvtelésből szórakozgató grófnál. Övé a győzelem.

(Figaro házassága - zeneszerző: Wolfgang Amadeus Mozart – szöveg: Lorenzo Da Ponte, Beaumarchais nyomán. Bemutató: Bécs, 1786. május 1.)

vagy

Figaro

Bariton hangfekvésű, harsogó jókedvű borbély Sevillában. Ez a Figaro, bár 30 évvel később íródott, mint a komornyik, mégis az előbbinél fiatalabb kiadás. Olyan szépen énekel, hogy még Bugs Bunny (Tapsi Hapsi) is erre a zenére borotvál. Grófi felkérésre szerelmi tanácsadónak áll, aki a cselszövőkkel is harcba száll. Erőfeszítései sikert hoznak neki, vidám mosollyal kíván boldogságot a szerelmeseknek.

(A sevillai borbély – zeneszerző: Gioacchino Rossini – szöveg: Cesare Sterbini, Beaumarchais alapján. Bemutató: Róma, 1816. február 20.)

(Giovanni Paisiello is írt ezen a címen operát)

Izolda

A kelta eredetű történek szerint Izolda Trisztán lovag ellenségének, a szintén lovagi vitéz Moroldnak a csodaszép menyasszonya Írországban. Vőlegényét Trisztán megöli. A szoprán Izolda ezt meg akarja bosszulni, de beleszeret Trisztánba. A nagypolitikai megállapodások miatt nem lehetnek egymáséi. Trisztán meghal, és Izolda is élettelenül hanyatlik szerelme holttestére.

(Trisztán és Izolda - zeneszerző és szöveg: Richard Wagner, Gottfried von Straßburg nyomán. Bemutató: München, 1865. június 10.)

Papageno és Papagena

Papageno bariton madarászfiú a Varázsfuvolából, a természet madártollas, ijedős, hetvenkedő, locsifecsi, de kedves gyermeke, Papagena pedig az ő szoprán kedvese. Papageno büntetésből egy darabig még egy lakatot is kap a szájára, így hümmögve énekel. Varázshangszere egy bűvös harangjáték. Egy vén boszorkány – kikényszerített házassági ígéretre – Papagenává válik, aki sok viszontagság után végre csivitelő szerelmespárt alkot Papagenóval.

Kívül semmi nesz, pedig odabent szól a zenekar, s a nagyterem díszben áll.

Jó találkozást kívánunk! Éljen a Kft!

10492945_10153386457858009_9028124144474459474_o.jpg

A kép forrása: a Kft együttes facebook oldala.

 

 

(Nem kell mindig politika!)

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://arrajutottam.blog.hu/api/trackback/id/tr2012509601

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

zupasta · http://mikor-melyiket.blog.hu/ 2017.05.18. 12:12:10

Amikor egyszer koncerten úgy énekelte Dráni bácsi, hogy

"A Népköztársaság útján mennyi különös alakot rejtett a konfekciókabát,
és most már tudható, hoszen mindenki láthatja őket, hogy mivé változtak át",

rájöttem, hogy ez a dal legkevésbé az operahősökről szól.