Arra jutottam...

köz+gondolkodás

Vacakabb termékeket árulnak itt a multik, mint nyugaton

2017. március 18. 21:32 - csonka balázs

erény, önértékelés, büszkeség, szabadság, jólét, jog

A (nyugati) élelmiszer-forgalmazó multik a magyarországi piacra gyengébb minőségű, kevesebb élvezeti értékkel bíró, hitványabb termékeket szállítanak. A külföldi cégek ezzel extraprofitra tesznek szert, ami a kiszolgáltatott magyar fogyasztó mohó, ezért arcátlan kizsákmányolásához vezet. Ezt a kormány nem hagyhatja, ezért az Európai Unió fogyasztóvédelmi és egyéb szerveihez fordul jogvédelemért.

Ezek napjaink hírei.

Tekintsünk el attól, hogy a termékek közötti különbség a legtöbb esetben objektív eszközökkel nem mutatható ki (kinek mi a krémesebb, lágyabb, finomabb, selymesebb?) – hanem a jelen esetben kiindulópontnak fogadjuk el ennek a feltételezett tényét. (Számos esetben a különbségek állítólag objektíven is igazolhatók, például egy adott termék valódi hústartalma alapján.) A mogyorókrémnek kevesebb a mogyorótartalma, a nápolyi kevésbé selymes ízű, a konzervben több a tartósítószer, a levesporban kevesebb a beltartalom.

Mindezek alapján tegyük a kérdéseinket, és próbáljuk meg a jogilag és/vagy etikailag helyes válaszokat megtalálni! Hatékony lehet-e a kormány szabadságharca? Ez a fellépés szolgálja-e legjobban az igazságot?

Egy adott termék minőségét a gyártója határozza meg. A termék receptje, gyártási technológiája és a hozzá kapcsoló védjegy jogi védelemben részesül. Ebben a magyar szabályozás teljes mértékben követi a nemzetközi előírásokat.

Természetesen az adott termék sztenderdjét (receptjét) a gyártó cég maga dolgozza ki: ő határozza meg a cukortartalmat, a felhasznált színezéket, a tartósítószer tartalmat, az alapanyag beszerzés és gyártás menetét, a csomagolást. Ebbe semmilyen körülmények között nem szólhat bele a kormány (kivéve Észak-Koreában), pláne nem egy külföldi kormányzat. De a vevő sem. Ez elég nyilvánvaló. Mi sem örülnénk, ha a dán kormány idejönne, és beszólna, jogi eszközökkel fenyegetőzne, hogy a szegedi szalámigyár mennyi sertésbőrkét vagy pácsót tehet a téli szalámiba. (Ha a recept megfelel az élelmiszerbiztonsági előírásoknak, akkor gyártható. Márpedig a vitatott termékek természetesen megfelelnek ennek.)

Ezeknél a termékeknél nincs sem fogyasztási kényszer, piaci kizárólagosság. Jellemzően léteznek olyan magyar termékek is, amelyek hasonlóak a multik által forgalmazottakhoz.

Ha a vizsgálatokból egyértelműen az derül ki, hogy a külföldi termékek hitványabbak, akkor ez a tény ösztönzőleg kell(ene), hogy hasson a magyar gyártókra és forgalmazókra, hogy jobb minőséget állítsanak elő hasonló (szinte ugyanolyan) nápolyikból, csokoládékból, levesporokból, stb. - magyar embereknek magyar munkát adva. Ráadásul a magyar gyártók és forgalmazók elvileg versenyelőnyben is lennének az olcsóbb munkaerő miatt. Ezt az ösztönzést a kormány is erősíthetné különböző munkahelyteremtő támogatások formájában. Ha büszke magyarok vagyunk, akiknek ugyanúgy jár a minőség, mint a németeknek, osztrákoknak, akkor ez a megoldás. (Én az vagyok.)

A kérdés inkább az, hogy a magyar fogyasztó rávehető lenne-e arra, hogy a márkás (de hozzánk rosszabb formában érkező) árucikk helyett ugyanolyan áron márkátlanabb, reklámozatlanabb, ámbár jobb minőségű, selymesebb, magasabb kakaótartalmú, kisebb cukor- és tartósítószer-tartalmú magyar terméket vásároljon. („Pajtás” nápolyit a „Manner” helyett, „Betyár” mogyorókrémet a „Nutella” helyett, „Irma” levesport a „drOetker” helyett. Ez lenne a büszke, hazafias magyar viselkedés.) Ha igen, akkor ebben lehet-e a kormánynak feladata? Ha igen, akkor vajon a legmegfelelőbb-e a jelenlegi kormány „szabadságharca”, folyamodása az uniós fogyasztóvédelemhez? Aligha. A kormány jogi terve ehhez a célhoz semmilyen formában nem illeszkedik. (Azaz szakmaiatlan.)

Ez nem is jogi vagy fogyasztóvédelmi, hanem egyszerű tájékoztatási, vagy marketingpolitikai kérdés. (Tisztességes marketingről beszélek.)

Ráadásul mi, magyarok szeretjük magunkat okosnak és szabadnak tekinteni – tehát mindenki szabadon dönthet az információk alapján, hogy vásárol-e, és ha igen, mit. Mindenki önmagának, a vásárlási igényeinek és kényeinek korlátlan ura. A kormány beleszólása, azaz a piac szűkítése ebben az esetben talán nem túl lényeges, de ha általános gyakorlattá válna, akkor a választási lehetőségeink korlátozásával hosszútávon végeredményben pont a szabadságunkból faragna le a „szabadságharc” ürügyén.

A termékek beltartalma tehát piaci (esetleg marketing) kérdés, amiből az érthető felháborodást észrevéve a kormány etikai kérdést generál, amit jogi eszközökkel próbál megrendszabályozni. De ha még etikai kérdés lenne is ez, akkor sem lehetne jogi eszközökkel ebbe beleavatkozni. Az etikai beavatkozás pedig a tájékoztatásig terjedhet – addig helyes, sőt, a fentiek alapján hasznos is.

Vajon van-e egy effajta beavatkozásra éppen ennek a kormánynak jogalapja akkor, amikor éppen a fogyasztók hátrányára határozza meg a nemzetközi viszonylatban a termék legfontosabb tulajdonságát: az árát? Magyarországon az áfa 27%, azaz a legmagasabb a környező országok viszonylatában (sőt, az egész világon!). Ezért ha valaki egy teljesen azonos terméket kívánna megvásárolni teljesen azonos minőségben teljesen azonos nettó áron – akkor ezt bárhol a világon Magyarországnál olcsóbban megteheti - éppen a kormány miatt.

Vajon a kormány tervezett fogyasztóvédelmi beavatkozása előmozdítja-e a jólétet? És ha ennek az a következménye lesz, hogy a cégek a jobb minőségű termékeiket drágábban kínálják, miközben a vásárlók inkább lemondanának az alig észrevehető, vagy észrevehetetlen különbségről az áremelkedés helyett? Vagy ilyen esetben a kormány megtiltja az áremelést? Mihez képest? (Arról nem is beszélve, hogy a hatósági árak vonatkozásában bőségesen elégséges keserű történelmi tapasztalatunk van.)

Ha a beavatkozás következtében a vitatott termékek forgalmazását a multik a „megjavítás” helyett inkább beszüntetnék a magyar piacokon, az vajon a fogyasztók jólétét szolgálnák-e? (A kormány célja, a nemzeti önbecsülés védelme érvényesülne.) Lehet-e cél az etikai megfontolások miatti elűzés a hazai piacról úgy, hogy nyilvánvalóan a fogyasztók ezeket a termékeket rendszeresen vásárolják? Ez szolgálja-e a jólétet?

A kormány beleszólna a multik termékébe (a kóla cukortartalmába), de nem szólna bele a magyar termékek minőségébe (pl: a Márka cukortartalmába)? Abba meg a szlovák kormány szólna bele, mert ott meg az számít multinak? Mi meg azt elfogadnánk?

És mi a helyzet a magyar beszállítókkal rendelkező multitermékekkel, vagy a multiktól származó alapanyagokkal dolgozó magyar előállítókkal? Ezeket inkább segíteni kellene, vagy ezekre is fogyasztóvédelmi eljárást kell pakolni?

Az erényt, az etikát vajon a kormánynak kell szolgálnia, vagy ez rábízható a szabad tudattal rendelkező fogyasztókra? Hogyan lehet eldönteni, hogy valamely termék fogyasztásával járó élvezet magasabb rendű? Akkor aki ízlésének mégis a hivatalosan gyengébb minőségű termék felel meg, az jogi szempontból is ellenzékinek, rosszabb esetben hazaárulónak minősül?

Ezzel együtt vizsgáljuk-e ezt fordítva is? Hozunk-e vajon törvényeket arra, hogy a szegedi szalámigyár nem forgalmazhat sehol sem a hazainál kevesebb tiszta húst tartalmazó terméket? Mondjuk Skóciában vagy Kazahsztánban vagy Kínában. Vagy ha itt igen, de ott mégsem, akkor hogyan teszünk jogilag szabatos elhatárolást?

Nekem a személyes véleményem az, hogy a kormány túl sok kérdést próbál tiszta jogi eszközökkel megoldani, miközben be kell látni, hogy vannak kérdések, amiben a jog egyszerűen tehetetlen. Ilyen a fogyasztói kultúra, az erény fenti esetei. Szerintem is jár nekem is ugyanaz a minőség, mint a németnek, osztráknak. Ezeket tájékoztatással, tanítással, tisztességes mértékű marketinggel lehetne befolyásolni, de a jog öklével lecsapni nem lehet. Furcsa látni, hogy a kormány, amely jogászoktól hemzseg, nem látja a jog határait, és olyan területeken is jogi „szabadságharcot” folytat, ahol a jog impotens.

•     •     •     •

Az utolsó megjegyzésem már politikai:

A kormány úgy kívánja a Népstadiont felújítani (felépíteni), hogy az építés előzetes költségei több, mint kétszer akkorák, mint a már elkészült ultramodern müncheni Allianz Aréna teljes bekerülési költsége. (Miközben ugye a munkaerő jóval olcsóbb itt.) A német stadion minőségét aligha lehet felülmúlni, mi mégis kétszer annyiért valósítjuk meg. (És persze a kivitelezés során majd jól túl is lépjük a tervezettet.)

A nápolyi kakaótartalmán meg (jobb gyártása helyett) cirkuszolunk, hogy ennyiért 3 milligrammal több járna.

Komoly jogászok.

Ebben az országban rendetlenség van.

politikaff.jpg

8 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://arrajutottam.blog.hu/api/trackback/id/tr3112349503

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2017.03.19. 06:21:08

Egyfelől tény, a kormányon lévő bűnözőknek semmi joguk a többi gazembert piszkálni.
Másfelől viszont... én magam is tapasztaltam, hogy elég csak Bécsig utazni, hogy észrevedd, minden itthon is kapható élelmiszer élvezhetőbb változatban kapható odaát, feltéve, hogy friss. Milka csokit vettem már rosszat nyugati boltban is. De pont a Milkán tűnt fel, hogy a kis kínai áruja jobb, mint a sparos és közel harminc százalékkal olcsóbb is. Az árkülönbségre nem tudok magyarázatot, hogy a kínaié jobb... a Spar kelet-európai felirataival szemben, az övén angol, német, francia stb feliratok voltak, talán még vannak is.
És ez nem egyszeri tapasztalás, éveken át ez volt a helyzet. Egy ideje leszoktam a csokiról, utazásról, így csak feltételezem, hogy e téren nem változott semmi.

2017.03.19. 06:23:00

Mobil felületen vajon miért nem látszik a hozzászólásom? :(

Waikiki boy 2017.03.19. 13:23:05

Csonka. Azert megy a cirjusz, mert a pocsokya draga CBA-t kell helyzetbe hozni. Vasarnapi boltzar nem mukodott.

Engem is felbasz, hogz szarabb a minoseg mondjuk, bar felteszem sok ebben a placebohatas. Szeretnek latni egy fuggetlen minoseg vizsgalatot.

Audianer 2017.03.19. 20:50:25

Nem csak az elelmiszerek minösege hanem egyeb, a multik altal forgalmazott termekeke is silanyabb mint nyugaton. Eltem es dolgoztam kint (nemetorszag) egy jo ideig ugyhogy van nemi összehasonlitasi alapom. Itthon pl. nem kapni olyan ferfiinget ami ne lenne elszabva. Mivel az ingeimet magam vasalom szamomra rögtön feltünik ha a kint vasarolt inghez kepest az itthonin nem futnak egyforman az ingzseb es az ingmell mintai. Es ez csak egy apro pelda, normalisan szabott inget itthon csak a turkalokban lehet talalni...

CoolKoon 2017.03.19. 21:34:31

Istenem, képtelen voltam végigolvasni a cikket (kb. a kétharmadáig jutottam), mert amellett, hogy rettenetesen modoros, szinte ugyanazt ismétli körbe-körbe (csak más szavakkal), és ez a két dolog így együtt rendkívül idegesítő.

Ami a termékeket illeti, nyílt titok, hogy még a Bécsben árult sajátmárkás cuccok is általában legalább egy fél nagyságrenddel jobb minőségűek, és ezt mindenki, aki jár ki oda bevásárolni, tudja.

Ezt megoldani (a híresztelésekkel ellentétben) nem nagy ördöngösség amúgy: egyszerűen csak más a beszállító. A kelet-európai piacra pl. Lengyelországban gyártatják a förmedvényeket, a nyugatira Németországban/Ausztriában (ez pl. a Lidlire meg a Billára nagyon jellemző, de nem lepne meg, ha az Aldi is ezt csinálná). A lengyel gyárban alkalmazott receptben pedig kevesebb a kakaóvaj, zsírosabb a hús/kolbász (már ha egyáltalán húsnak lehet nevezni azt, amit a konzervekbe tesznek), és természetesen sokkal, de sokkal több a pálmaolaj. Az, hogy ezt az élelmiszerbiztonsági hatóságok nem szúrták ki, valahogy hajlamos vagyok a trehányságuk/módszereik hiányosságainak a számlájára írni.

És az is hülyeség, amire a posztíró utal, miszerint talán azért van ez, mert Kelet-Európában nem hajlandóak megfizetni ugyanazt a minőséget. Nos ami azt illeti, Tótországban már sok (8) éve euró van. Az üzletek sajátmárkás termékei pedig árszínvonalban nagyjából megegyeznek az osztrák árszínvonallal (a csehek meg azt állítják, hogy a határvidéken a jobb minőségű német áru még olcsóbb is, mint a cseh). Az ár tehát önmagában semmiképp se magyarázza a különbségeket.
A multik aljassága és végtelen arroganciája viszont annál inkább. Ők is nagyon jól tudják, hogy a sunyi aljaskodásuk jogilag támadhatatlan. Természetesen egyáltalán nem etikus és igazából gusztustalan (ahogy az a szánalmas érvelésük is, hogy ezt azért csinálják, hogy a kelet-európaiak eltérő igényeiket kielégítsék; persze, a kelet-európai mócsingos húsra, pálmaolajas csokiutánzatokra meg gyári szesszel dúsított pálinkahamisítványokra áhítozik, még véletlenül se a nyugai minőségre), de hát ezt ki nem szarja le ugye (ők legalábbis biztosan).

Pont a jogi támadhatatlanság az egyébként, ami miatt nem sok esélyt látok bármiféle szankciókra. Legfeljebb elmondják a multikról, mekkora nagy rohadékok, és ennyi.

2017.03.20. 02:22:25

@CoolKoon: ami az árat illeti, nekem van egy olyan sejtésem, hogy a nyugaton forgalmazott áruk is jóval drágábbak lennének/kisebb lenne rajtuk a profit, ha a selejtet nem sózhatnák el máshol azonos vagy közel azonos áron.
De megkockáztatom, a nyugatabbra szánt Pick szalámikkal sem jobb a helyzet... legalábbis amit időnként a csomagban találok, azt kétséges, hogy máshol el tudnák adni. :(

Waikiki boy 2017.03.20. 06:39:05

Jajmán. Most tegye mindenki a szivere a kezet. Hat ugy altalaban nem vagyunk mi iganytelenebbek itt keuropaban. Mindenben. Adózasi morál legyen nyugati, ne a milka csoki bazdmeg.

zupasta · http://mikor-melyiket.blog.hu/ 2017.04.19. 16:46:18

Meg aztán nézzük meg, hogy például nálunk mennyibe kerül egy üveg kocakóla, és mennyibe kerül egy átlagos nyugati országban? Egy nyugati gyártó ugyanazt a terméket a magyar árszínvonal miatt csak olcsóbbért tudja eladni Magyarországon, mint nyugaton. Akkor miért is érdeke, hogy ugyanannyit ruházzon be a termékébe itthon is, mint odaát?

Nyilván az lenne Magyarország érdeke, hogy a fizetések és az árak elérjék a nyugati színvonalat. De amíg nálunk a rezsicsökkentés a politikai siker, vagyis az árak befagyasztása, ezért a kormányzat nem is fog arra törekedni, hogy ez másképp legyen. Már megint csak követeljük a nyugati módit, de hogy magunktól elérjük, ahhoz már nincs kedvünk.