Olimpia. Vasárnapi zárvatartás. Simán lehet olyan országban élni, ahol nincs, nem is lesz soha olimpia. Simán lehet egy olyanban is, ahol volt és/vagy lesz, ahol ez fontos (presztízs)kérdés. Jól élhető Németország vagy Ausztria a vasárnapi zárvatartás mellett is, és Olaszország is a vasárnapi nyitvatartással.

Szerintem ezek alapjában jó kérdések. Jó lett volna ezekről társadalmi párbeszédet, komoly, érdekes vitákat folytatni. Jó lett volna az érveket-ellenérveket magamban dédelgetni, ízlelgetni, mérlegelni. Jó lett volna meghallgatni más embereket. Jó lett volna ezekről a kérdésekről beszélgetni a szomszéddal a kerítésen át, a komával a kocsmában egy sör mellett vagy a strandon egy lángossal a hűvösben. Azt hiszem, mindannyian szívesen tettük volna.

Jó lett volna, ha ezekről a kérdésekről a kormány tényleg megkérdezi az istenadta népet. Előre. Szerintem simán lehetett volna a kormány belátó, hogy lehet így is, lehet úgy is. És egy szép népszavazás után lehetett volna a kormány jó kormány is, hogy a döntés szerint lép tovább. Azt hiszem, hogy ha így lett volna, akkor a kisebbség simán elfogadta volna a többség akaratát.

De sajnos nem így lett.

A Fidesz kormány nemhogy csupán uralja a közbeszédet, de minden akar: „leuralja” a közbeszédet. Kiszorította az együtt gondolkodást. Mindannyiunkat megfosztott az eszmecsere élményétől. (Ez a visszavonásokra is vonatkozik.)

Ezekről a kérdésekről ma már aligha lehet függetlenül, szabadon, ingerültség nélkül beszélni.

A túlpolitizáltság tönkreteszi a jó ügyeket is.

A nagyobb baj az, hogy ezek az ügyek – mint a lakmuszpapír – mutatják Orbán hozzáállását az országunk valódi problémáihoz is. Ugyanígy gondolkodik arról, hogy milyen irányban kellene az egészségügyet, az oktatást, a kultúrát, a szociális ügyeket, a mezőgazdaságot, az ipart, a közigazgatást, a munka világát terelni, hogy mit tegyünk a kifejlődő digitális világban a munkavállalókkal, mi lesz az átstrukturálódó világban az emberekkel, satöbbi. Orbán bírhatnéka határtalan.

Vegyük észre és jegyezzük meg, hogy túlpolitizáltsággal, az ügyek leuralásával, a párbeszéd hiányával képtelenség lesz megoldani a közös ügyeinket. Ez az illiberalizmus maga. A feladat csupán ennyi: jegyezzük meg, és a következő választásokon jusson eszünkbe a tanulság.

(Én személyesen a vasárnapi zárvatartást támogattam volna, az olimpiát nem.)