Vegyünk egy jó ügyvédet. A jó ügyvéd sajnos drága. Ugyan ki bízna meg egy olcsó ügyvédben, aki nem alapos, mert a többi ügye miatt kell összevissza szaladgálnia, és esetleg rosszak az idegei a kifizetetlen számlái miatt?

Szóval a jó ügyvéd drága. A huszonegy-két munkanapja alatt kell megkeresnie azt a havi minimum 350-400 ezer nettót, amivel talán már nyugodtak lehetünk, hogy nem alibizik, szépen, lelkiismeretesen, alaposan foglalkozik az ügyünkkel. Rászánja az időt a szakirodalomra. Ez bruttóban számolva (minden irodai rezsit, közterheket, nyugdíj, tébé, eszjéa, biztosítás, kamarai tagdíj, stb.) körülbelül 800 ezer forint (és akkor még titkárnője sincs). Azaz egy napja negyvenöt-ötvenezerbe kerül. De inkább többe, a nagyon jó ügyvéd pedig vita nélkül nagyon sokkal többe. (Az áfát most hagyjuk is ki, de hát tudjuk: az állam is jól keres errefelé…)

A vörösiszap-per bonyolult per. Óva intenék bárkit, hogy ügyvéd nélkül nézzen szembe egy efféle eljárással.

A bíróság az ügyet elsőfokon 248 napig tárgyalta. Ennyi nap a fenti díjjal számolva nagyjából 12 millió forint elégetésével egyenlő. (Természetesen a bíró felmentést adhat a megjelenési kötelezettség alól egy-egy tárgyalási napon, de ez veszélyes, mert akkor nem lehet az ott kialakuló kérdéseket a távollévővel megvitatni, kérdezni tőle, szembesíteni. Ilyen esetben napolás van: újra el kell jönni. Ráadásul ha egyszer enged a bíróság, akkor a következő alkalommal is engednie kell, és előbb-utóbb így szétesik a tárgyalás menete. Ezért érthető, ha a bírók nem szeretik a távolmaradást, igazolás esetén sem.)

Ebben a költségben nincsenek benne az utazási költségek (ha netán valaki nem veszprémi), a szakértők százezres-milliós nagyságrendű költségei, óradíjai. Néha pedig tanácsos akár saját nyomozást is lefolytatni.

A szabadságok is mind odavannak, erre megy el minden. A munkavállaló nem tud regenerálódni. A kiesett munkabéreket pedig most nem is számoltuk! A 248 napnyi tárgyalás egy teljes év munkanapjainak megfelelő idő, azaz ekkora kieséssel számolhatunk.

A vádirati cselekmények alapján alappal vélelmezhetjük, hogy ezek a vádlottak egyáltalán nem bűnözésre berendezkedett, megátalkodott, a társadalmi normákkal való állandó szembeszegülésére készülő emberek. Tehát idegileg is kikészítő egy ilyen tárgyalás-sorozat.

Tehát elsőfokon rámegy egy jobb lakás ára. Sikerdíjazás nélkül.

Figyelem! Ez nem maga a büntetés, ezek csak a védelmi költségek. Ezeket akkor is állni kell, ha a vádlott ártatlan, és felmentik!

A másodfokú bíróság ma az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, és kötelezte az elsőfokú bíróságot az újratárgyalásra.

Tehát minden stornó, és kezdődik elölről! (Nem kuka minden eddigi irat, de mindent újra meg kell vizsgálni, mérlegelni, bogarászni, szöszölni.)

Tessék csak kalkulálni, mibe kerül az igazság – itt csak a vádlottak és védőik díjait futottuk át nagy vonalakban, a többi szereplőt, egyéb költségeket, díjakat, jegyzőkönyvezést, közlekedést, fűtést, takarítást, biztonsági- és portaszolgálatot nem is vizsgáltunk.

Ugye-ugye, mibe fáj még az ártatlanság is.

Természetesen akit bűnösnek talál a bíróság, annak meg kell fizetnie a bűnügyi költségeket és viselnie kell a büntetést is, ami pénzbüntetés esetén újabb kiadás.

…

Amennyiben az ártatlan vádlottat a bíróság felmenti, abban az esetben van arra mód, hogy az állam a védői költségeket egy átalány óradíj alapján némiképp kompenzálja (a központi költségvetés, azaz a mi zsebünk terhére). Ez azonban általában nagyságrendekkel elmarad a tényleges (és szükséges!) ügyvédi munkadíjtól.

Ráadásul sajnos gyakorlatnak mondható az az eset is, amikor hasonló szituációban a bíróság nem felmentést mond ki, hanem – előre látva az óriási költségeket – megrovásban, azaz szóbeli ejnye-bejnyében részesíti a vádlottat (illetve akkor már: elítéltet). A megrovás annyival több, mint a felmentés, hogy néminemű rosszallását fejezi ki a bíróság a vádlott elenyészően enyhe felelőssége miatt, de ez esetben nem kell kompenzálni a védelmi költségeket. Mindenki viseli azt, amit erre eddig ki kellett fizetnie…

…

Figyelem! Az ítélet tartalmára nem tettem kritikai megjegyzést. Csupán a költségekről értekeztem, függetlenül a per tartalmától és a felelősség kérdésétől. A költségek így alakulnak általában egy büntetőperben – esetleg akkor is, ha a nyájas olvasó lesz egyszer kénytelen ártatlanul egy perben önmagát megvédeni.

...

Pad a Veszprémi Törvényszéken folyosóján. Felirata: "Heu quam difficile est crimen non prodere vultu" - "Hej, de nehéz dolog az, hogy a bűnt ki ne vallja az arcunk" Ovidius - A pad érdekessége az, hogy nem helyezhető el tárgyalóteremben, mert sértené az ártatlanság vélelmét. Mint látható, ha csupán ritkán is, de kerülhetnek ártatlanok is a bíróság padjára.