A jelenlegi választási rendszerben listára és egyéni képviselőre is szavazunk. A listás szavazat esetén a nekünk tetsző pártot, adott esetben a Fideszt támogathatjuk. Rendben.

De mi alapján választunk egyéni képviselőt? Mi ennek a lényege?

Az egyéni képviselő a saját körzetének a polgárait képviseli az országgyűlésben. Ez a demokrácia alapja. Hogyan is teszi ezt?

Elvileg az egyéni képviselő fogadóórák keretében folyamatos kapcsolatot tart a választókkal. Minddel, aki a körzetében lakik, tehát azokkal is, akik nem őrá szavaztak. A fogadóórákon közvetlenül (szóban) lehet vele értekezni. A választópolgár természetesen levében (írásban) is fölveheti képviselőjével a kapcsolatot.

E kapcsolattartások során a képviselő elvileg fölméri, hogy a körzetébe tartozó polgárok (emberek) többségének mi az álláspontja egy adott politikai kérdésben – majd ennek alapján szavaz a Parlamentben. Így alakul ki egy viszonylagos parlamenti arány az ügyekben.

Az első bökkenő, hogy természetesen az efféle kapcsolat a valóságban persze nemigen érvényesül. (Ki az, aki épeszű, nem nyugdíjas, és képviselői fogadóórákra jár?) Pláne nem, hogy az Országgyűlésben a kormány szempontjából fontos kérdéseket sürgősséggel, azaz néhány nap vagy néhány óra gondolkodási idővel kell megválaszolni. (Tehát nem a sürgős ügyek a sürgősek, hanem a fontosak. De most ezt a paradoxont hagyjuk most.)

Ha nem érvényesül a kapcsolattartás, az sem baj, mert az egyéni képviselőjelöltre a választópolgár aszerint szavaz, hogy melyik párt indította. Nyilván azért indította, mert az adott párt programja szerint végzi a képviselői munkáját. Ebben az esetben a Fidesz programja szerint.

Itt a második bökkenő. A Fidesznek ugyanis nincs programja. Pontosítok, a Fidesz programja egy szavas volt: folytatjuk. Ez alapján azonban nem lehet orientálódni a Paksi bővítés, a vasárnapi munkavégzés, a polgári törvénykönyv vagy a büntetőeljárási törvény módosításának szavazásakor.

De ekkor még mindig nem lenne baj, hiszen azért választunk gondolkodó embert (vö.: homo sapiens) egyéni képviselőnek, mert ha esetleg (1) nem érnénk el a véleményünkkel, és (2) a jelölőszervezetnek nem lenne programja, akkor végső menedékként ott legyen (3) a bölcs emberi meggyőződése a szavazáshoz.

♠        ♠        ♠

A bölcs meggyőződés azonban kifejezetten tiltott a jelenlegi kormánypárti egyéni képviselőknek. Ezt a tényt egy közelmúltbeli példával lehet igazolni:

A vasárnapi zárvatartás kérdése nem következett a Fidesz 2014-es választási programjából. (Vö.: Folytatjuk!) Amikor ezt a kötelezettséget az Országgyűlés anno jól megszavazta, akkor a Fidesz frakció vezetője szigorú utasításba adta, hogy erre kell szavazni, pénzbírás terhével.

Természetesen ezt követően a fideszes képviselőknek (listásoknak és egyénieknek egyaránt) minden lehetséges fórumon e döntés helyessége mellett kellett érvelniük.

Majd – derült égből villámcsapás – bejelentette a kormány, hogy a vasárnapi zárvatartás jogszabályi kötelezettségét megszünteti és erről sürgősségi szavazást rendel el, amely során „minimum pénzbírsággal büntethető az, aki nem ennek megfelelően szavaz” (idézet Rogán Antaltól.)

Így tehát az egyéni képviselő független, bölcs emberi meggyőződése, mint végső orientáló elv száműzetett a Fidesz parlamenti frakciójából.

[A pártlistás képviselőnél nem okoz ekkora elvi, meggyőződésbeli, etikai problémát a szavazás: nem kell gondolkodni, amit aktuálisan mond a pártvezetés, azt kell megszavazni.]

♠        ♠        ♠

A fentiekből pedig egyenes logikai következtetésekkel tehát oda jutunk, csak oda juthatunk, hogy a következő választásokon fideszes egyéni képviselőjelöltre szavazni pont annyi értelme van, mint bízni a teljesen kiszámíthatatlanságban.

Vannak dolgok, amiket tök másképpen kéne csinálni.

♠        ♠        ♠

A téma politikai-etikai finomságai iránt érzékenyek számára fölhívom a figyelmet arra, hogy a fenti kérdésben a képviselők pénzbüntetéséről nem a fideszes frakcióvezető, hanem egy miniszter (=kormány), tehát egy elválasztott hatalmi ág képviselője nyilatkozott utasításszerűen a médiában.

♠        ♠        ♠

(A trollkodó kommenteket megelőzendően újra hangsúlyozom, hogy itt és most nem foglalok állást a vasárnap ellen vagy mellett, nem mondok véleményt eseti döntésekről, és azt sem mondom, hogy az elmúltnyolcévben vagy más párt esetében jobb-e, más-e a helyzet. Csak rá szeretnék mutatni arra, hogy lehetne elvek mentén, logikusan és világosan is politizálni: működtetni az országot. Azt viszont állítom, hogy így, elvek nélkül csúszunk bele a ...-ba.)