Arra jutottam...

köz+gondolkodás

Vasárnapi munkavégzés

2016. április 11. 15:59 - csonka balázs

avagy a pótcselekvés-politika állatorvosi lova

Vannak olyan jóléti országok, ahol lehet vasárnap vásárolni, és vannak olyanok, ahol nem. Szögezzük le: az ember boldogulásához önmagában vajmi köze nincs annak, hogy vasárnap lehet-e vásárolni, avagy nem.

E kérdésben a (normál emberi) álláspont nem vezethető le politikai irányultságból. Elég nagy baj, hogy vannak, akik aszerint állnak az ügy mellé vagy vele szemben, hogy rokonszenveznek-e Orbánnal, vagy sem.

Annak már több köze lenne a tisztességes élethez, hogy munkavállalóként rákényszerül-e az ember a munkavégzés vállalására, illetve hogy a törvényeink rákényszerítik-e a munkaadókat arra, hogy vasárnapi munkavégzés esetén extra magas bérpótlék járjon a munkavállaló részére. De sajnos a mostani politikai vita nem erről szól.

A mostani vita ugyanis egy nagy hülyeség. (Bizonyos szempontból marhaság. Álvita. Vakvágány. Pótcselekvés.)

A magát nemzeti együttműködőnek hazudó kormány bevezette izomból úgy, hogy nem szerepelt ez semmilyen előzetes programban, ígéretben. Úgy, hogy nem kérdezett meg erről senkit. Úgy, hogy nem folytatott le előzetes hatástanulmányokat. Úgy, hogy még a pénzügyminiszter is tagadta a bevezetése előtt két nappal. Sürgősséggel.

Lássuk be, ennek nem így kéne mennie.

Aztán jött az ellenzék: ebbe – csak ebbe – kapaszkodva próbált népszavazást kierőszakolni. Mintha ez lenne a legfontosabb.

A legfontosabb, hogy az alaptörvényünk és vele a népszavazásról szóló törvényünk is úgy vacak, használhatatlan bóvli, ahogy van. Ez ellen értelme lenne minden tömegmegmozdulásnak – ehhez persze előbb meg kellene értetni valahogy a néppel, hogy ezek a szabályozások miért nonszenszek, és miért jelentik a nép jogainak a csorbítását, ebből következően miért lesz nekünk ezektől rosszabb az életünk. (Ez a feladat már nem megy.)

Nem, ehelyett szépen sorban állunk, mint a jó gyerek, és nyafogunk a kopaszok miatt, mint az óvodában, csak nem „jaj, elvette a vödrömet”, hanem „jaj, odébblökött”. (Csak úgy mondom: Orbán a kordonbontáshoz nem állt sorban annak idején, hanem föltűrte az ingujját, a tenyerébe köpött és nekilátott.)

Most meg győzelmi jelentéseket ír kormányoldal-ellenzék egyaránt.

Utálni fogom a következő heteket, mert megint erről a hülyeségről lesz szó. Hogy ki győzött. Hogy ki „uralja a pillanatot”. Pedig ez nem az én ügyem.

Ha lehet vásárolni, annak örülök. Ha nem, annak. Ha arra van kötelezve a felebarátom, hogy mindenképpen dolgozzon, amiatt szomorkodom. Ha dolgozna, de nem teheti, amiatt.

Annak viszont egyáltalán nem örülök, hogy az igazán fontos és sürgős dolgokkal még mindig nem foglalkozunk. Meg még mindig nem. És még továbbra sem. Pláne, hogy nem zavarunk el minden gonosztevőt a hatalomból. Elég lenne csupán a gonosztevőket. Akár vasárnap. Akár most vasárnap már.

23.jpg

4 komment
süti beállítások módosítása