Orbán tehetséges politikus. Tehetsége a társadalom hangulatának kis-közepes mértékű befolyásolásában, nagy mértékű meglovagolásában, végső soron pedig a hatalom megragadásában és megtartásában valósul meg leginkább (ill. még kolbásztöltésben, focinézésben, sötöbö). Ez elismerésre méltó teljesítmény, ami azonban minőséget nem hozott. A magyar társadalom ma nincs közelebb a nyugati, nyitott, beengedő, belátó, hatékony és önreflexív gondolkodáshoz, így (vagy úgy) közvetetten a személyes vagy társadalmi jóléthez (megengedőbben: „jobbléthez”), mint Orbán előtt.
Az, hogy Orbán önmagában, vagy a körülötte létrejött csoportosulás (mindenekelőtt Kövér és a mára kiebrudalt Simicska) által tehetséges-e ebben a műfajban, azt majd az idő megmutatja. Mindenesetre Simicska teremtette elő, és áramoltatta a pénzt a kommunikációba, ami az Orbáni politika majdnem kizárólagos alapja. Mióta Orbánék rájöttek, hogy a hatalom a kommunikáció eszközével szerezhető meg, szúrólángszerűen minden erőforrásukat ide koncentrálták. A kommunikációjuk legelső és legfontosabb feladata pedig az volt, hogy a baloldaliságról és a liberalizmusról (mint az általuk élősködésre kiszemelt nemzeti konzervativizmus ellentételeiről) ne lehessen értelmesen beszélni. Ezeket a közgondolkodás tarka kertjéből gonosz kertészként vegyszert nem kímélve örökre kigyomlálni. Felfoghatatlanul sok pénzt és munkát öltek ebbe a feladatba – a jelek szerint sikeresen.
Számtalan írás foglalkozik azzal, hogy ma a „baloldaliság” vagy a „liberalizmus” vállalhatatlan, mert egyfajta hallgatólagos társadalmi egyetértés van abban, hogy ezek „hazaáruló”, kártékony, értéktelen gondolatrendszerek, de legalábbis meghaladottak. Gyomok. Elég csak a cikkeket, vagy (leginkább) a kommenteket olvasgatni.
Miközben a baloldaliság vagy a liberalizmus tisztességes lényege pofonegyszerűen meghatározható és kommunikálható (lenne), ez pedig elengedhetetlenül szükséges (lenne) a társadalmon belüli egészséges értékteremtéshez – minden értelemben.
Az Orbán-rendszer leváltásának a kulcsa nem valamiféle személyi vagy társadalmi összefogás. Nem számít a személyek összességének a számossága. A siker alapja az, hogy ki tud-e alakulni egy olyan (új) kommunikációs evidencia (ha tetszik: média-evidencia) a politikai értékek mentén, ami alapján a párbeszédek lefolytathatók.
Baloldaliság? Jusson több (nagyobb arányú) társadalmi jószág a gyámoltalanabbaknak, szegényebbeknek, elmaradottabbaknak, mint eddig. Vállaljanak a gazdagok több terhet! A társadalmi igazság szerint legyen kifejezett, vállalt cél az, hogy eséllyel élhessen jobban minden olyan személy, akinek a jövedelme, vagyona és egyéb jószágai nem felhalmozási céllal termelik újra önmagukat. Jószágot írok, nem csupán pénzt, de egészségügyet, oktatást, kultúrát, mobilitást, közbiztonságot, jogegyenlőséget, sport- és szabadidős lehetőségeket, jó levegőt és stressz mentes életet (és ehhez hasonlókat) is. Rend.
Liberalizmus? Vállaljunk felelősséget a tetteinkért! Ne az ellenséget keressük, hanem a saját felelősségünket a lemaradásért, a kudarcokért! Jogegyenlőség, hatékonyság, modernizáció, innováció. A másik ember feltétlen tisztelete, helyzetének méltánylása. A másképp gondolkodás meghallgatás, nyitottság, beengedés. Demokrácia. Egyáltalán: gondolkodás, igazságkeresés. Rend.
Ennyi.
Az lesz sikeres, aki ezeket képes egyszerűen, hatékonyan és hitelesen kommunikálni. Az a csapat lesz sikeres, aki fel tud építeni egy olyan hátteret, ami ugyanolyan hatékonysággal tudja visszaépíteni a józan, racionális kommunikációt ezen értékekről, mint ahogy Orbánék (Simicskástul) ezt lerombolták.
Ez rengeteg munka, pénz, kitartás és hitelesség kérdése. Plusz pénz. Meg plusz még pénz.
Nem vagyunk sem jobbak, sem rosszabbak, mint a nyugat. Mi is megérdemelnénk a jobb életet. Ezt mondták a liberálisaink Deáktól Adyn át Bibóig, a baloldalijaink Petőfitől Aranyon át József Attiláig, és ezt tanácsolnák ők ma is. Vállalni és büszkén hirdetni kellene őket. Megmagyarázni is, ha kell.
Nincs tisztán baloldali, konzervatív vagy liberális módon gondolkodó személy. Mindből van mindannyiunkban egy kevés, persze kérdésenként és személyenként különböző arányokban. Ne mondjunk le a saját értelmes gondolkodás teljességéről. Eddig engedtük ezt – ezért (is) tart itt az ország.
