Joggal merül föl az emberben, pláne, ha magyar ember, még plánébb, ha a közélet iránt érdeklődő magyar ember, hogy mi a fene (rosseb) ez az illiberális demokrácia, eszik-e vagy isszák.

A válasz egyszerű, és most jól látható, van műszer, mellyel mindez jól megmutatható.

Az illiberális demokrácia lényege az, hogy (1) demokráciának, mi több nemzeti együttműködésnek mondjuk (természetesen hazudjuk), miközben (2) mindannyian csak TALÁLGATJUK, hogy az ország vezető agya mi a repedt fenéről tárgyalt Merkellel, és még inkább miről fog tárgyalni Putyinnal. Még egyszer mondom, mert szeretem ízlelgetni a szót: találgatjuk. (Ízlelgessük: demokrácia-találgatjuk-demokrácia-találgatjuk, satöbbi.)

Na, ez az illiberális demokrácia.

A régi vacak, ügyefogyott (liberáloid) demokráciákban az embernek (választópolgárként is szoktuk nevezni) legalább NÉMI fogalma van arról, hogy a miniszterelnök mit akar, milyen irányban halad, kinek nyal és hova rúg. Szóval az egy vicc, természetesen.

Mindezért, ha valaki azt találná mondani nekünk, hogy az illiberalizmus nem lóf*sz, akkor bizony ezen megjegyzéssel az ember nemigen tudna vitatkozni.

És lőn reggel és lőn este.