Arra jutottam...

köz+gondolkodás

Jöjjenek az új, fiatal politikusok - vagy talán ne is fiatalok?...

2014. december 15. 22:08 - csonka balázs

Tüntetések vannak egymás hegyén-hátán, ami támogatandó, hiszen láthatóvá teszik a kormányellenes elégedetlenséget, és akinek van puskapora, annak azt üzenik, hogy érdemes azt szárazon tartani.

Az ellenzéki blogok, riportok sorban állnak, hogy elmondják (tisztelet a kivételnek), hogy az ellenzék nem kormányképes, de a jövő tehetséges FIATALJAI itt vannak köztünk, és a tüntetések dinamikája felszínre is fogja őket hozni, és hogy jöjjön már egy új, fiatal mess VEZETŐ.

Nem tudom, igazam van-e az alábbiakban (nyilván nem, vagy legfeljebb csak részben), ezért óvatosan, de mégiscsak megemlíteném (gondolkodásra) az alábbiakat:

A fideszes komák nagy része az iskolapadból rögtön az ellenzéki kerekasztal tárgyalásaira csüccsent be (ahová nem mellesleg a kommunisták engedték be őket, de mindegy), és lett politikussá úgy, hogy érdemi munkát tulajdonképpen nem is végzett előtte. Nem csurgott rajta a veríték. Nem irkált munkaügyben pályázatokat, nem várt a folyosón a többi jelentkezővel, hogy behívják felvételi elbeszélgetésre – reszketve az idegtől. Nem melózott feketén a Balaton-parton, nem mosott kocsit bagóért, satöbbi. Nem tapasztalta meg, hogy ha nem ad számlát, miután kifestett egy lakást, akkor mégiscsak több marad zsebben. Nem cidrizett, hogy ha nem kap melót a jövő hónapban, akkor miből vesz pelenkát a kölöknek. Nem kellett spórolnia a kilométerekkel. (Az újabb generációs fideszesek is hasonló berobbanó tehetségek.)

A tüntetéseken egymás után szónokolnak a fiatal feltörekvő szónokok (törtetők?), néha trágárkodnak és jóóó nagyokat mondanak. (Blődségeket.) Csóválom a fejem, és hümmögök: biztos ez tesz jót az ügynek?

A Fidesz-kormány hibáit én éppen a fenti karrier negatív hozadékainak (is) tekintem. Pimaszkodunk a szövetségeseinkkel? Sáros cipővel megyünk be tárgyalni, de csak a sajtótájékoztatón töröljük a tárgyalópartnerbe? Gucci-táskával megyünk az ügyvédhez kastélyvételi szerződést aláírni? Nálunk a hatalom most, nem is értünk igazán hozzá, de nem baj, utánunk az özönvíz? MINDENT MEGTEHETÜNK?

Szóval:

Ha jön valaki ÚJ, akkor én egyáltalán nem bánnám, ha NEM lenne fiatal, hanem olyan tapasztalt embör, aki dolgozott már éveket-évtizedeket, tisztességesen és becsületesen, megtapasztalta, hogy milyen a bizonyos szintű létbizonytalanság, aki tudja, milyen úgy döntéseket hozni, hogy a gyerekeink-unokáink életére is gondolunk, higgadtan és bölcsen.

Ez a valaki nem biztos, hogy a tömegben ágaskodik, hogy szólhasson a megafonba tízezer emberhez. Máshol sem árt keresni.

Ja! Talán nem is akar VEZETŐ lenni. Talán nem is kéne annak lennie…

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://arrajutottam.blog.hu/api/trackback/id/tr456986001

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Göntér László 2014.12.16. 10:54:53

Mindenki előtt felmerül néha a kérdés, hogy mia teendő? Vagy egyáltalán van-e teendő? Akár a régi, akár az új titánok szembe találják magukat ezekkel a nyomasztó kérdésekkel, amelyekre valamilyen választ kell adni. Mivel olyan válasz nincs, amit mindenki ujjongással fogadna ezért az általános örvendezésre várni hiábavalóság. Ha a felvetődő kérdésre adott választ azok is el tudják fogadni, akiket ez a válasz kellemetlenül érint, akkor a válaszoló elégedett lehet.
Minden esetben az első kérdés, hogy megoldandónak, vagy már megoldottnak tekintem-e az adott témát? Ha megoldottnak tekintem, akkor nem kell tennem semmit, legfeljebb a tétlenség miatt vonhatnak kérdőre. Ha úgy oldom meg az adott kérdést, ahogy én akarom és tudom, akkor önfejű vagyok, és ezért vonnak kérdőre. Ha úgy oldanám meg a kérdést, ahogy mások jónak látják, akkor feladnám a személyiségemet, dróton rángatottá válnék, akkor ezért vonnának kérdőre. Nekem az a megoldás szimpatikus, ha valaki vállalja önmagát, még akkor is, ha önfejűséggel vádolják. A rossz döntést és cselekvést önmagában én nem tartom bűnnek. Azt azonban megbocsáthatatlan bűnnek tartom ha ezeket a döntéseket és cselekvéseket valakik, valamiért visszavonhatatlanná teszik. Ha a kormány lehetővé teszi, akár egyetlen egy hiba visszavonhatatlanságát, akkor azt a kormányt minél előbb meneszteni kell.