Tüntetések vannak egymás hegyén-hátán, ami támogatandó, hiszen láthatóvá teszik a kormányellenes elégedetlenséget, és akinek van puskapora, annak azt üzenik, hogy érdemes azt szárazon tartani.

Az ellenzéki blogok, riportok sorban állnak, hogy elmondják (tisztelet a kivételnek), hogy az ellenzék nem kormányképes, de a jövő tehetséges FIATALJAI itt vannak köztünk, és a tüntetések dinamikája felszínre is fogja őket hozni, és hogy jöjjön már egy új, fiatal mess VEZETŐ.

Nem tudom, igazam van-e az alábbiakban (nyilván nem, vagy legfeljebb csak részben), ezért óvatosan, de mégiscsak megemlíteném (gondolkodásra) az alábbiakat:

A fideszes komák nagy része az iskolapadból rögtön az ellenzéki kerekasztal tárgyalásaira csüccsent be (ahová nem mellesleg a kommunisták engedték be őket, de mindegy), és lett politikussá úgy, hogy érdemi munkát tulajdonképpen nem is végzett előtte. Nem csurgott rajta a veríték. Nem irkált munkaügyben pályázatokat, nem várt a folyosón a többi jelentkezővel, hogy behívják felvételi elbeszélgetésre – reszketve az idegtől. Nem melózott feketén a Balaton-parton, nem mosott kocsit bagóért, satöbbi. Nem tapasztalta meg, hogy ha nem ad számlát, miután kifestett egy lakást, akkor mégiscsak több marad zsebben. Nem cidrizett, hogy ha nem kap melót a jövő hónapban, akkor miből vesz pelenkát a kölöknek. Nem kellett spórolnia a kilométerekkel. (Az újabb generációs fideszesek is hasonló berobbanó tehetségek.)

A tüntetéseken egymás után szónokolnak a fiatal feltörekvő szónokok (törtetők?), néha trágárkodnak és jóóó nagyokat mondanak. (Blődségeket.) Csóválom a fejem, és hümmögök: biztos ez tesz jót az ügynek?

A Fidesz-kormány hibáit én éppen a fenti karrier negatív hozadékainak (is) tekintem. Pimaszkodunk a szövetségeseinkkel? Sáros cipővel megyünk be tárgyalni, de csak a sajtótájékoztatón töröljük a tárgyalópartnerbe? Gucci-táskával megyünk az ügyvédhez kastélyvételi szerződést aláírni? Nálunk a hatalom most, nem is értünk igazán hozzá, de nem baj, utánunk az özönvíz? MINDENT MEGTEHETÜNK?

Szóval:

Ha jön valaki ÚJ, akkor én egyáltalán nem bánnám, ha NEM lenne fiatal, hanem olyan tapasztalt embör, aki dolgozott már éveket-évtizedeket, tisztességesen és becsületesen, megtapasztalta, hogy milyen a bizonyos szintű létbizonytalanság, aki tudja, milyen úgy döntéseket hozni, hogy a gyerekeink-unokáink életére is gondolunk, higgadtan és bölcsen.

Ez a valaki nem biztos, hogy a tömegben ágaskodik, hogy szólhasson a megafonba tízezer emberhez. Máshol sem árt keresni.

Ja! Talán nem is akar VEZETŐ lenni. Talán nem is kéne annak lennie…