Arra jutottam...

köz+gondolkodás

Óvatosan örüljünk Orbán Viktor bukásának!

2014. december 11. 12:23 - csonka balázs

Az elmúlt hetekben a Fidesz sorozatosan lövi az öngóljait, és a politikus közönség ellenzéki része blogjaiban, újságcikkeiben, elemzéseiben és kommentjeiben egyre többször és egyre elevenebben jelenik meg a kép arról, hogy Orbánnak mennie kell, és menni, vagy talán menekülni is fog. (Ebben a cudar hidegben jól is esik reménykedve, egyben kárörvendően dörzsölni a kezünket.)

A veszprémi időközi választás tétje pedig az, hogy megmarad-e a Fidesz kétharmada, vagy nem – és ez utóbbira egyre jobb esély látszik.

Azonban. (Sőt: deviszont.)

1. A Fidesz alkotott egy társadalmi támogatottságot nem élvező alaptörvény tákolmányt, amelyben döbbenetes hibák vannak (például az, hogy a legfőbb ügyészt 9 évre választjuk, és megválasztásához az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. Mi a fenének kell ezt alaptörvénybe emelni? Ha elvész a kétharmad, akkor nem fogunk tudni majd legfőbb ügyészt választani? Egy országgyűlési képviselő 4 évig működik a mandátuma szerint – hogy választhat valakit meg 9 évre? …És ez csupán egy a sok közül.)

Nem a konkrét kérdés a lényeg, hanem az, hogy bele van kódolva a hiba a rendszerbe. A sarkalatos (kétharmados) törvények pedig egész egyszerűen hemzsegnek az efféle, dilettantizmusból és kapkodásból eredő hibáktól.

A jogalkalmazók bajban is vannak emiatt, de ezt a Fidesz eddig azzal tompította, hogy időről-időre módosítgatta, foltozgatta a jogszabályok aktuális szövegét, részben kijavítva az alkalmazás során előkerült hibákat, részben visszakozva olyan rendelkezésektől, amelyeket a jogszabályok egyszerűen képtelennek bizonyultak rendezni. A bíróságokat is terelte ide-oda.

Ha elvész a kétharmad, elvész ennek a lehetősége. Megfagyunk abban a jogi állapotban (a sarkalatos törvényekre vonatkozóan), amiben a közjog a kétharmad elvesztésének pillanatában van.

2. Orbán tehetséggel és készséggel rendelkezik arra, hogy beszorított helyzetben politikai kalandorrá váljék. (A legutóbbi, tök átgondolatlan drogtesztes marhaság is ebbe az irányba mutat.) Mind a kommunikációban, mind a tényleges irányítási és jogalkotási területeken képes olyan váratlan húzásokra, amelyek apokaliptikus közjogi káoszhoz vezethetnek. Ez pedig a hülye választási törvény még hülyébb rendelkezései miatt hipp-hopp akár ahhoz is vezethet, hogy a hirtelen megerősödő Jobbik nem számottevő fölényből is képes lehet akár kétharmadot szerezni, ami esetén kő kövön nem marad. (Ez persze fordítva is igaz lehet, ha a demokratikus erők a társadalmi támogatottságuknál jóval nagyobb arányú képviseletet nyernek, akkor is hatalmi legitimációs vákuum alakulhat ki. Speciel ettől nem félek.)

3. Amennyiben nem sikerül uralni az elszabaduló indulatokat, az utca káoszát, akkor a 2006-os eseményeknél is durvább dolgokra lehet számítani, ami pillanatok alatt óriási bajt hozhat az országra.

2006-ban az utcán lévő tömeg ugyanis maga mögött érezhette az akkori ellenzék támogatását. Ha azonban most elszabadulnak az indulatok, akkor a gyűlölet nemcsak a kormány, de a teljes politikai garnitúra ellen fellobbanhat, aminek beláthatatlan következményei lehetnek. A 2006-os tüntetők nagy része azért tüntetett, hogy a hatalmat gyakorlók személye elkotródjon a hatalomból. Ma fennáll annak a veszélye, hogy a tüntetők az intézmények, a jogszabályok, és a demokratikus remény összessége ellen indulnak meg.

4. Nagy marhaság (bár messze nem tény), hogy sem a Fideszen belül, sem az ellenzékben nincs potenciál arra, hogy alternatívát nyújtson az ország vezetésére Orbán nélkül. (Szerintem ez is csak az egyik jól működő orbáni kommunikációs cselvetés bezabálása, de ez most mellékes.)

Mindenesetre egyre többet hallani-olvasni arról, hogy a véleményformálók azt vélik, hogy a leendő vezető a tüntetések szereplői közül fog kikerülni. Képzeljük csak el, hogy az országot egy nagy hangú (mégoly tehetséges rétori képességű), de tapasztalattal, és higgadtsággal esetleg nem rendelkező „vezető” vezesse (mert ugyebár ha rendelkezne, akkor nem mondana feltétlenül gyújtó hangú beszédet). Vagy: ambiciózus szónokok szétdumálják a feladatokat és belecsúszunk a káoszba. 

...

Szóval csak óvatosan akkor, amikor elkezdünk örülni annak, hogy látjuk (látni véljük) azt a szakadékot, amibe Orbán bele fog sétálni. Fogja a kezünket, mi is sétálunk vele ám!

Óriási az írástudók felelőssége ebben a helyzetben. A tied is, nyájas olvasó!

 

Ha tetszett a blog, lájkold, kommenteld, oszd meg. Ha nem tetszett, kommenteld.

126 komment
süti beállítások módosítása