Régen persze sokkal egyszerűbb volt. Ha bűncselekmény történt, akkor az ezért felelősnek hitt, vagy annak kikiáltott személyt a horda, család, törzs, falu, földesúr, egyház vagy állam példásan megbüntette, megverte, megkínozta, megcsonkította, meglincselte vagy száműzte. Az embercsoport vezetői voltak felelősek a vizsgálat és a büntetés lebonyolításért, valamint azért, hogy mindez hasznosnak és hatásosnak tűnjön. Az emberi történelem egészen a közelmúltig így rendeződött. A mai értelemben vett igazságot csupán nyomokban tartalmazott.
Az idő azonban tette a dolgát. Az emberi szerveződések egyre bonyolultabbá váltak, és szükség lett arra, hogy pontosan meghatározzák, milyen cselekményeket tekintsenek bűncselekményeknek, és ezekért pontosan milyen büntetés járjon. Már nem az embercsoport vezetői, hanem az általuk hozott szabályok lettek felelősek azért, hogy mindez igazságosnak tűnjön.
A történtek bizonyítása során pedig előtérbe kerültek, majd kizárólagossá váltak a tudományos módszerek.
- Az ügyvéd őre annak, hogy embert elítélni és megbüntetni csak pontos törvények szerint, és tudományosan felderített, igazolt tényállás alapján lehet.
Patetikusnak hangzik, de az ügyvéd munkája éppen nem a bűn pártolásában rejlik (mint ahogyan ezt olyan népszerűen sokan gondolják), hanem a jogállamiság ezen oldalát képviseli minden egyes eljárásban a bíróság előtt.
Ennek során a védő kötelessége összegyűjteni és a nyomozó hatósággal összegyűjtetni minden olyan bizonyítékot, ami a vádlott javára szól, illetve végigellenőrizni, hogy ezek rendelkezésre álljanak a bíróság előtti mérlegelés során.
- Az ügyvéd a nyomozó, az ügyész és a bíróság esetleges elfogultságától véd.
A rendőrség nyomoz, az ügyészség a nyomozást felügyeli és vádat emel, majd a bíróság ítélkezik. Természetesen ezek a szervek is szigorúan a törvények szerint járnak el, de a rendőrség és az ügyészség a terhelő adatok keresésére (konkrétabban a bűnüldözésre), a bíróság pedig az elé tett adatok mérlegelésére koncentrál. Ebből az is következik, hogy a nyomozó, az ügyész vagy a bíró könnyen (a védőnél mindenesetre könnyebben) válhatna elfogulttá a gyanúsított vagy a vádlott terhére.
- Az ügyvéd nem a vádlott személyét védi, hanem az ügyet és az igazságot.
Természetesen az igazság sohasem objektív. De ez nem jelenti azt, hogy ne ezt kellene megcélozni.
Igen, van olyan eset, amikor egy védőügyvéd végigasszisztál egy egész eljárást nyomozástól a jogerős bírói ítéletig úgy, hogy nem tud hozzátenni semmit az ügyhöz, mert a nyomozók és az ügyészség tökéletes munkát végeznek. Ekkor a védőügyvéd bólint.
- Az ügyvéd a bíróság tévedésétől véd.
Klasszikus feladat a bíróság tévedései elleni védelem. A bíróság ugyanis tévedhet (elfogulatlanul is). Elég csak a móri vérengzés elbírálására gondolni, ahol először rossz vádlottat ítéltek el. Figyelem! El kell fogadnunk a tényt, hogy nincs tévedhetetlen rendszer. Éppen ezért kell védőknek dolgozniuk még a legcsúnyább ügyekben is. Az ügyvéd az őrzők őrzője is.
- Az ügyvéd – ha kell – a vádlottat saját magától is megvédi!
A védő egyik legfontosabb feladata ugyanis, hogy adott esetben a hamis vagy téves beismerő vallomást tevő vádlottat is megmentse! A hamis vallomásnak lehet alapja, ha valaki más helyett akarja elvinni a balhét, fenyegetettség, hírnévhajhászás, (pillanatnyi vagy állandó) beszámíthatatlanság miatt.
- A védelem ellátása egységes elv.
Sokan vallják, hogy ha valaki büntetőjogi védelmet is vállal, akkor azon belül már nincs elvi, legfeljebb fokozati különbség egyes bűncselekmények között. Így tehát a fenti elvek szerint ha védelmet látnak el kisebb súlyú bűncselekmény esetén, akkor a legsúlyosabb (ha tetszik: legaljasabb) cselekményeknél is meg kell tenni ugyanezt – ugyanezen okokból. A bűn bűn, akár kicsi, akár nagy. A védelem egy elvi pozíció.
- A védő rámutat a nyomozás és a bírósági eljárás hibáira, hiányosságaira.
Ha a védő által feltárt hiányosságok orvosolhatók, akkor – legalább az elkövetkezendő nyomozásokra, eljárásokra nézve – az eljáró hatóságok hatékonysága fejlődik, az össztársadalmi haszon növekszik.
- A gyilkos és a pedofil is ember.
És mint ember (függetlenül attól, mennyire gonosz és elvetemült), jellemzően emberi kapcsolatokkal rendelkezik. Olyan emberekkel is, akik egyáltalán nem tudnak a cselekmény(ek)ről, így felelősségük sincs ezekben. Rokonok, családtagok, barátok, üzletfelek, akik nem tehetnek az adott bűncselekmény(ek)ről, semmi közük nincs hozzá.
Ezek az emberek gyakran a puszta ténytől, hogy (akár nem is szándékozott) kapcsolatban állnak/álltak egy bűnözővel, meg nem érdemelt társadalmi kiközösítésben részesülnek.
A működésük során a becsületesen eljáró védők ezeknek az igaztalan hátrányba vagy megbélyegzettségbe került személyeknek is szolgálnak effektív jogi vagy emberiességi tanáccsal.
- A védő orientálja és jogi tudással láthatja el a vádlottat.
Előfordul, hogy a bűnöző nem látja át a saját cselekménye lényegét, és egyszerű butaságból, tévedésből, fenyegetettségből, megtévesztésből, beszűkültségből vagy beszámíthatatlanságból nem érti, mi történik vele.
Bizonyos esetekben a védő érteti meg az elkövetővel, hogy a cselekménye bűncselekmény, és miért az. Előfordul, hogy a védő segíti ahhoz az elkövetőt, hogy „megvilágosodjék”, és ezt követően segíthesse az eljáró nyomozókat, ügyészséget, bíróságot.
A vádlottak gyakran nem tudják, mi fog velük történni. Ilyen esetekben a védő lehet az, aki informálja őket. A nyomozás és a bírósági eljárás során egy megfelelően orientált vádlottal „többre megy” a bíróság az eljárás során.
- A védelem során speciális tudományos tudást és tapasztalatot lehet szerezni.
Az emberiség történelme a bűncselekmények történelme is. Úgy tűnik, hogy a bűncselekmények a társadalom szükségszerű velejárói. Folyamatosan vizsgálni kell tehát minden lehetőséget, hogyan lehet a bűnözés ellen védekezni.
Az tudomány- és az irodalomtörténet gazdag tárházát mutatja a bűn elleni harcnak – még a szórakoztatás műfajába is belefolyóan, elég csak Othellóra vagy a gazdag krimiirodalomra gondolni.
Minden egyes bűnügy komplett szociográfiai és humánetológiai mű. Az eljárás minden lelkiismeretes részvevőjének lehetősége van arra, hogy olyan ismeretekre, konklúziókra, valódi (nem krimiirodalmi) tudásra tegyen szert (nem középiskolás fokon), amelyekre más módon, más eljárási pozícióból nem lehet szert tenni.
Ezek az ismeretek bölcsen forgatva hasznára lehetnek az olyan jogelméleti és/vagy tudományos szakmai eszmecseréknek, amelyek a társadalom védekező rendszereit, komplex biztonságát javíthatják, fejleszthetik. (Például a fegyvertatás, a biztonságtechnika, a reszocializáció vagy éppen az adatvédelem területein.)
Ezzel a tudással fel lehet lépni az áldozathibáztatás jelenségével szemben, speciális látószögből lehet vizsgálni a bűnözés kiváltó okait, belső struktúráit, tanítani lehet a társadalmat mondjuk arra, mit is jelent a kölcsönös belegyezés vagy annak hiánya, effektív segítséget lehet kimunkálni a sértetteknek, áldozatoknak, áldozatjelölteknek. Bele lehet látni az erőszak kultúrájába és törvényszerűségeibe, és ezt a tudást akár fegyverként lehet használni az erőszak ellen, ennek módját pedig tanítani is lehet.
A védői tapasztalatokkal rendelkező személy idejekorán segíthet a veszélyessé fajuló helyzetek felismerésében, megelőzésében, kezelésében.
A védő egyedi tudása a sértetti képviselet vagy áldozatvédelem során más büntetőeljárásokban is hasznosítható.
- Az ügyvéd a kapcsolat más jogágakkal.
Gyakran előfordul, hogy egy adott bűncselekményből olyan tények származnak, amelyeket polgári jogi, munkajogi, családi jogi, gazdasági vagy egyéb jogi szempontokból is értékelni és kezelni kell. Ilyenkor a védő jelentheti azt a segítő kapcsolatot, akinek az eljárása más jogalanyokat is segíteni tud.
- A jó védő jó tanára tud lenni a következő generációk nyomozóinak, ügyészeinek, bíróinak, vagy a nyájas olvasónak.
- A védő a kapcsolatai révén speciális esetben közreműködést kérhet a védencétől más, még súlyosabb cselekmények megelőzésében vagy felderítésében. Segíthet a nyomozóknak, hogy azok kiaknázhassák a vádlott vagy elítélt tudását más cselekmények felderítéséhez.
