Arra jutottam...

köz+gondolkodás

GDPR - együk-e a kefét?

2018. május 16. 18:38 - csonka balázs

GDPR ügyben forrnak az indulatok, hiszen a magyar joggyakorlathoz szokott szem azonnal észreveszi benne a vállalkozások szabad (és irányítható) büntethetőségének és adminisztratív szívatásának a lehetőségét.

A GDPR helyes értékeléséhez egy kicsit hátrébb kell lépnünk.

A közlekedésben korábban nem voltak szabályok. Mindenki arra közlekedett, amerre tudott, és ennek során az egyszerű erőviszonyok oldották meg az elsőbbség kérdését is. Ha Petőfi Sándornak azt mondtuk volna, hogy márpedig a pápai főutcán csak a fehér csíkokkal festett részen mehet át, hát valószínűleg elküldött volna minket a fenébe (helyesen).

A közlekedési eszközök fejlődése és a közlekedő személyek megsokszorozódása, azaz a közlekedés társadalmi evolúciója miatt szükséges lett egy csomó szabályt bevezetni, így született meg a KRESZ. Ez döbbenetes korlátozásokat jelentett a korábbiakhoz képest, és jelentős mértékű tanulásra kényszerítette a jogkereső publikumot. (Nagyobb mértékben, mint most a GDPR.)

Természetesen az ember emberi mivoltához természetjogilag egyáltalán nem tartozik hozzá, hogy csak a fehér csíkokon kelhet át az úton. Nyilvánvaló, hogy efféle szabályok nélkül is ember az ember. A történelmi példa pedig azt mutatja, hogy évezredekig lehetett a KRESZ nélkül élni.

Mégis: a KRESZ hasznos.

A társadalom mai evolúciós szakaszában nincs senki józan ember, aki kétségbe vonná a KRESZ egészének szükségességét, legföljebb egyes részszabályok ésszerűségén lehet (joggal) vitatkozni. (Ráadásul a közlekedés a legdemokratikusabb jogág, hiszen társadalmi osztályhoz tartozástól abszolút függetlenek a résztvevők jogai és kötelezettségei. Még ráadásulabb pedig ez az egész nemzetközi szinten is majdnem optimálisan működik. Egyéb jogágakhoz képest mindenképpen.)

És igen: sajnos a közlekedésben is lehetőség van büntetésekre, és ezek alkalmazása során a rendőrnek bizony van lehetősége részrehajlóan dönteni. Ez azonban nem jelenti az egész KRESZ teljességének értelmetlenségét. Ha ilyesmi történik, az az alkalmazás hibája, nem a jogszabályé.

Nagyjából ez a helyzet a GDPR-ral is. A digitális evolúció olyan szintre hozta a társadalmat, hogy ma már e-mailes elérhetőség, naponta használt webes felületek sokasága nélkül egyszerűen nem lehet társadalmi életet élni, pedig 20 évvel ezelőtt simán lehetett. Olyan elsöprő erejű a technikai fejlődés (fejlődés?), hogy a digitális remeték egyszerűen kiszorulnak a társadalomból. A mindennapos példa azt mutatja, hogy aki az adatokkal nem tud élni, az perifériára sodródik.

Az evolúció ezen szakában kellett valamit kezdeni a személyes adatok védelmével. A személyes adatok ugyanis értéket képeznek („az adat a jövő pénze”), és a velük való rendelkezés, kereskedelem hatalmat jelent a személyes adatok mögött árválkodó emberre nézve.

A GDPR aktuális evolúciós szükségszerűség.

Személyes véleményem szerint a jogszabályszöveg elég egyértelmű, logikus, kellően indokolt, rendszerszintű átgondoltságot és felelős jövővíziót tükröz. A benne foglalt szabályok nagy része józanésszel átgondolva szükségszerű. Az etikus nethasználók eddig is nagyjából hasonló elvek mentén dolgoztak. A szöveget az Európai Unió szakszervei dolgozták ki, és az kell róla megállapítanom, hogy kifejezetten jól értelmezhető, kezelhető szöveg a magyar jogalkotás legújabb kori szövegeihez képest.

Természetesen (illetve hát pont hogy nem „természetesen”) Magyarországon joggal tarthatunk attól, hogy az ellenőrző és büntető hatóságok kényének, kedvének és (politikai) elfogultságának leszünk kiszolgáltatva. Ez sajnos így van: a félelem jogosnak tűnik. Ez azonban nem a GDPR hibája, hanem az (érthető) hazai bizalmatlanságé és az (érthetetlen) átpolitizáltság, úgy általában a jogrendszerünkbe vetett hitünk szomorú terméke.

Tehát, ha mindenképpen föl szeretnénk háborodni, akkor ezért tegyük! Mérgelődjünk azon, hogy jogalkotóink az utóbbi időben – mint a történelemben annyiszor, mostanában újra – eltávolítottak a normák becsületes és kölcsönös követésébe vetett hitünktől!

Tele vagyunk társadalmi evolúciós szükségszerűség nélkül létrejött silány és hülye törvényekkel, amelyeket ki-ki a saját szakterületén órákig tudna sorolni. Tessék ezen fölháborodni! Aki a GDPR-on fölháborodik, annak tessék ezerszeresen fölháborodnia a jogegyenlőség teljes hiányán, (mondjuk) a katasztrofális választási törvényünkön, az állami elektronikus rendszerek szörnyűségein, az adózási eljárás lehetetlenségein, azon, hogy a legfőbb ügyészt 9 évre választják meg az alaptörvény szerint (de miért?), hogy bírósághoz fordulni ma az új perrendtartás miatt szinte lehetetlenség (de miért?), vagy hogy egy vacak zártkerti telek adásvételéről szóló szerződés átfutási ideje jogszabályilag fél év (de miért?) - mert ezek mind alapvető gondok, hiába a mi saját törvényeink ezek.

Az adatvédelemben a GDPR nem gond, hanem megoldás. Ennek tudatában együk a kefét.

(A szerző ügyvéd.)

32724805_10156179657181855_6577486871859822592_n_1.jpg

A bejegyzés trackback címe:

http://arrajutottam.blog.hu/api/trackback/id/tr913964764