A köztársasági elnökválasztás kapcsán érdemes egy pillanatra megállni és elgondolkodni a köztársaság eszméjén.

Majtényi László köztársasági elnök jelölt szívesen és gyakran hangoztatja, hogy a köztársaság megújítására lenne szükség, és egy széles legitimitású negyedik magyar köztársaság megalapozása lenne legsürgetőbb közjogi feladatunk. (Maradéktalanul osztom is e nézetét.)

Aki ma Magyarországon rendes politikai nyilvánosságot, pontos elszámoltathatóságot, hatékonyabb érdekérvényesítést, közéleti párbeszédet, átláthatóbb és felelősségre vonhatóbb államot, erősebb szociális hálót, társadalmi szolidaritást, ésszerűbb bürokráciát, nyíltságot, befogadást, toleranciát, szabadságot, fékeket és egyensúlyokat – egyáltalán: több demokráciát szeretne, az a köztársasági eszme híve.

Érdekes jelenség azonban, hogy sok olyan ország van, ahol a fentiek példamutató módon érvényesülnek, mégsem köztársaságok, hanem monarchiák, királynőkkel, királyokkal, hercegekkel, dinasztiákkal, cicomával, mindennel. Spanyolország, Belgium, Hollandia, Dánia, Norvégia, Svédország, Nagy-Britannia, Luxemburg, Monaco mind-mind királyság vagy hercegség, mégis a stabil és megbízható demokráciák. Otthont adnak a liberális állami berendezkedésnek.

Az államforma nem determinál, de erősen orientál.

Egy klassz negyedik köztársaság nagy királyság lenne Magyarországon!