A pusztítás és a halál rendszere egy demokratikus rendszerből nőtte ki magát. A demokráciát nem elég megalkotni. Nem elég a politikusokra bízni. Mi magunknak kell minden percben őrködni, hogy működjön.
…
A jólét oda terem, ahol szabadság és szolidaritás van. Ahol tisztelet, elfogadás, befogadás, tolerancia van. Konfliktuskeresés helyett konszenzuskeresés. Vitatkozhatunk. A kívülrekedtek lesajnáló gőgjével illethetjük megvetéssel a nyugatiakat, mégis így van. Úgy tűnik, mintha ez törvényszerűség lenne.
…
A mai német önbecsülés azon (is) alapszik, hogy szembenéztek a tettekkel. Felelősséget éreztek és gyakoroltak. Egyszerű, de nem könnyű: felelősségvállalás kifelé és egymás iránt. És a társadalmuk ma működik.
…
Évszázadokon át egymással harcban álló népek kötöttek békét. Rájöttek, hogy a béke felvirágoztat. Ami a franciák, britek, belgák, hollandok, németek és egyebek között működött, működhetne keleten is. Aki ezt eddig elmulasztotta, az mind hibás.
…
Az első háború után még nem. De a második után a győztes nem tiporta el a vesztest. Nem törekedett a megsemmisítésére. Nem alázta meg. Partnerül fogadta (nyugaton), és felvirágoztatta. A virágoskertet együtt gondozták – az pedig virágzik azóta is. Talán nem is kell mindig legyőzni a másikat.
…
Belső és külső harc. Kirekesztés, konfliktusélezés. Ez volt a győzelem napja előtt. Azóta megbékélés, tisztelet, a másik meghallgatása, konfliktuskezelés. Ami követésre érdemes, azt érdemes lenne követni. A jólét eredményei magukért beszélnek.
…
Más népek, emberek lenézése előbb-utóbb pusztulást és halált hoz. Mindig.
…
A béke a jólét szükséges záloga. A másik ember/nép értő meghallgatása a béke szükséges záloga.
...
A győzelem napja a mi ünnepünk is. Mindannyiunké, akik megértjük, miről szól a győzelem.
Ünnepeljünk hát - mindannyian!
(Patetikus gondolatok egy patetikus napon.) :-)