Írások, riportok, értekezések százai foglalkoztak az utóbbi hetekben azzal, hogy a tüntetéseken megjelenő egyre nagyobb tömegben mikor és hogyan fog föltűnni az a személy, aki alkalmas lehet Magyarország vezetésére, Orbán leváltására, az új köztársaság ráncba szedésére.

Pedig a vezetőnek elsősorban nekünk magunknak kell lennünk! A polgári demokrácia alapja az egyéni felelősségvállalás a magunk cselekedeteiért és embertársaink sorsa iránt.

Vajon demokratához méltón viselkedünk a saját feladatainkban? Fölismerjük-e, vállaljuk-e és kijavítjuk-e a hibáinkat? Felelősséggel viseltetünk-e a lakóhelyünk, szomszédaink, felebarátaink és a hozzánk tartozó egyéb közösségek iránt, döntéseink szolgálják-e őket?

Elkötelezettek vagyunk-e az utánunk következő generációk sorsáért?

Gondolkodunk és kérdezünk-e?

Kiköveteljük-e a racionális együttgondolkodást a minket érintő döntésekben? Figyelembe vesszük-e a másokat érintő döntéseinknél a többiek érdekeit, és méltányoljuk-e azokat?

Hirdetjük-e hogy nem lehet olyan politikai formációt hatalomra segíteni, és ott támogatni, amelyik nem alkot programot?

Tisztességre és becsületre tanítjuk-e a gyermekeinket csakazértis? Elmondjuk-e nekik, hogy az ember nem annyit ér, amennyije van, hanem annyit, amekkora a becsülete?

Fölismertük-e, hogy ha demokrataként, igazságra törekvő gondolkodóként élünk, akkor a régi értelemben nem is kell nekünk vezető?

Az első lépcsőt nyugodtan megléphetjük magunkban, egyedül.

Boldog ünnepeket és reményteljes új évet!

Ha tetszett az írás, akkor lájkold, kommenteld, és oszd meg!